Sziasztok!
Egy kis késéssel, de meghoztam a következő részt.
Puszi pá
Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Minden cuccomat összeszedtem a házból, majd választ se hagyva magam után elhagytam a házat. Mélyet szippantottam a friss levegőből, ami megtöltötte a tüdőmet. Szabad vagyok. Utamat haza vezettem, miközben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a szüleimnek. Bieber a szemem láttára megölt egy embert és mivel szemtanú vagyok nem engedett el. Bizonyára kisebb sokk érné őket, ha ezt így egy laza vállvonás keretèben elmesélném nekik, és nem is engednének sehova. A bűntetést viszont sehogyan se tudnàm elkerülni, talán csak egy nagyon jó hazugsággal. Ezt viszont még ki kell találnom. Mi lenne, ha beállítanám magam áldozatnak, de Biebert kihagynám a történetből? Jól van, sikerülni fog. Már csak arra figyeltem fel, hogy a házunk utcájában sétálok és a lakásunk előtt két rendőrautó parkolt le.
- Ó ne, ne... - suttogtam magamnak, majd lépteimet gyorsabbra fogtam. Szinte már futólépésben haladtam át az udvaron és benyitottam a házba. A rendőrök és a szüleim tekintete rám szegeződött. Anya megkönnyebbülten sóhajtott fel, míg apu furcsán méregetett. Hogy én mekkora bajba keveredtem...
- Megjöttem. - szökött ki belőlem ez az egy szó. Hatalmas slamasztikába keveredtem. Nos, ha elmondom az igazat, akkor Biebert lecsukják, és bár megérdemelné, nincs szívem rács mögé juttatni. Elvégre részeg voltam és nem volt hajlandó kihasználni, pedig megtehette volna. Viszont ha hazudok, akkor én is börtönbe kerülhetek félrevezetésért. Istenem, miért nem jöttem haza előbb?!
- Jesszusom kicsim! Tudod te mennyire aggódtam érted? - ölelt meg anya, majd a boldogság meleg könnyeit láttam kibuggyani szemeiből. Most tényleg hazudjak a szemükbe?
- Semmi bajom anya. - szedtem le magamról és meglepően flegmán viselkedtem. Apu még mindig furcsán méregetett. Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy mérges rám, amit megértek, de ugye nem akar lecseszni a zsaruk előtt?
- Hol jártál báránykám? - lépett elém ölbe tett karokkal, majd a szemembe nézett, morcosan. És eljött a pillanat, mikor színt kell vallanom. Ajkaim elváltak egymástól és szemeim kikerekedtek. Kezeim izzadni kezdtek, míg az agyam kerekei a válasz miatt forogtak megállás nèlkül.
- Ez hosszú, a rövidet meg úgy sem értenéd. - válaszoltam reflexből. Képzeletben tarkón vágtam magam emiatt az ökörség miatt, miután leesett, hogy a zsaruk még itt vannak és a mi kis jelenetünket nézik.
- Miattad riasztottuk a rendőröket, akiknek muszáj lesz elmondanod mindent, vagy még nagyobb bajba kevered magad. - mondta fenyegetően, mire én a rendőrökre pillantottam. - Szóval, mi is történt pontosan? - sziszegte. Ismét megfagytam. Valami nagyon frappáns válasszal kell előállnom, hogy mentsen Bieber mellett az én bőrömet is. Jár a taps Jayde Debney, jár a taps.
- Elraboltak. - nyögtem ki nehézkesen. Ezért kapsz egy kekszet Jayde, kikotyogtad az igazság felét.
- Hölgyem muszáj megkérdeznem, hogy hogyan történt minden, mert munkára riasztottak. Szóval foglaljon helyet és meséljen el mindent előről. - szólalt fel a rendőr. Bólintottam és leültem a kanapéra, majd velem szemben csatlakozott a zsaru is. Most akkor áruljam el mi történt, vagy hazudjak és még nagyobb slamasztikába keverjem magam? Nem tudtam eldönteni, hogy melyik opciót válasszam. Az egyikkel Biebert juttatnám sittre, a másikkal meg mindkettőnk ott végezné, mert előbb-utóbb kiderülne az igazság. Be kell vallanom, most nagyon félek. Nagy döntés előtt állok.
- Na szóval, hogyan is történt ez az egész? - kérdezte újra a rendőr. Még egyszer végiggondoltam magamban, hogy mit fogok mondani, majd mély levegőt vettem és belekezdtem.
- Az egész úgy kezdődött, hogy...
