10. Újabb slamasztika

Sziasztok!
Egy kis késéssel, de meghoztam a következő részt.
Puszi pá

Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Minden cuccomat összeszedtem a házból, majd választ se hagyva magam után elhagytam a házat. Mélyet szippantottam a friss levegőből, ami megtöltötte a tüdőmet. Szabad vagyok. Utamat haza vezettem, miközben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a szüleimnek. Bieber a szemem láttára megölt egy embert és mivel szemtanú vagyok nem engedett el. Bizonyára kisebb sokk érné őket, ha ezt így egy laza vállvonás keretèben elmesélném nekik, és nem is engednének sehova. A bűntetést viszont sehogyan se tudnàm elkerülni, talán csak egy nagyon jó hazugsággal. Ezt viszont még ki kell találnom. Mi lenne, ha beállítanám magam áldozatnak, de Biebert kihagynám a történetből? Jól van, sikerülni fog. Már csak arra figyeltem fel, hogy a házunk utcájában sétálok és a lakásunk előtt két rendőrautó parkolt le.
- Ó ne, ne... - suttogtam magamnak, majd lépteimet gyorsabbra fogtam. Szinte már futólépésben haladtam át az udvaron és benyitottam a házba. A rendőrök és a szüleim tekintete rám szegeződött. Anya megkönnyebbülten sóhajtott fel, míg apu furcsán méregetett. Hogy én mekkora bajba keveredtem...
- Megjöttem. - szökött ki belőlem ez az egy szó. Hatalmas slamasztikába keveredtem. Nos, ha elmondom az igazat, akkor Biebert lecsukják, és bár megérdemelné, nincs szívem rács mögé juttatni. Elvégre részeg voltam és nem volt hajlandó kihasználni, pedig megtehette volna. Viszont ha hazudok, akkor én is börtönbe kerülhetek félrevezetésért. Istenem, miért nem jöttem haza előbb?!
- Jesszusom kicsim! Tudod te mennyire aggódtam érted? - ölelt meg anya, majd a boldogság meleg könnyeit láttam kibuggyani szemeiből. Most tényleg hazudjak a szemükbe?
- Semmi bajom anya. - szedtem le magamról és meglepően flegmán viselkedtem. Apu még mindig furcsán méregetett. Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy mérges rám, amit megértek, de ugye nem akar lecseszni a zsaruk előtt?
- Hol jártál báránykám? - lépett elém ölbe tett karokkal, majd a szemembe nézett, morcosan. És eljött a pillanat, mikor színt kell vallanom. Ajkaim elváltak egymástól és szemeim kikerekedtek. Kezeim izzadni kezdtek, míg az agyam kerekei a válasz miatt forogtak megállás nèlkül.
- Ez hosszú, a rövidet meg úgy sem értenéd. - válaszoltam reflexből. Képzeletben tarkón vágtam magam emiatt az ökörség miatt, miután leesett, hogy a zsaruk még itt vannak és a mi kis jelenetünket nézik.
  - Miattad riasztottuk a rendőröket, akiknek muszáj lesz elmondanod mindent, vagy még nagyobb bajba kevered magad. - mondta fenyegetően, mire én a rendőrökre pillantottam. - Szóval, mi is történt pontosan? - sziszegte. Ismét megfagytam. Valami nagyon frappáns válasszal kell előállnom, hogy mentsen Bieber mellett az én bőrömet is. Jár a taps Jayde Debney, jár a taps.
- Elraboltak. - nyögtem ki nehézkesen. Ezért kapsz egy kekszet Jayde, kikotyogtad az igazság felét.
- Hölgyem muszáj megkérdeznem, hogy hogyan történt minden, mert munkára riasztottak. Szóval foglaljon helyet és meséljen el mindent előről. - szólalt fel a rendőr. Bólintottam és leültem a kanapéra, majd velem szemben csatlakozott a zsaru is. Most akkor áruljam el mi történt, vagy hazudjak és még nagyobb slamasztikába keverjem magam? Nem tudtam eldönteni, hogy melyik opciót válasszam. Az egyikkel Biebert juttatnám sittre, a másikkal meg mindkettőnk ott végezné, mert előbb-utóbb kiderülne az igazság. Be kell vallanom, most nagyon félek. Nagy döntés előtt állok.
- Na szóval, hogyan is történt ez az egész? - kérdezte újra a rendőr. Még egyszer végiggondoltam magamban, hogy mit fogok mondani, majd mély levegőt vettem és belekezdtem.
- Az egész úgy kezdődött, hogy...

8. Bor és activity

Sziasztok!
Nem szeretném szaporítani a szót, ezért is kívánok jó olvasást.
Puszi pá ❤

Hosszú percig bámultuk egymást, de nekem kezdett elegem lenni belőle. Idegesítő személy. Kirántottam kezeimet szorításából és arrébb toltam. Hullafáradt voltam, de még messze van az este. Le akartam sétálni a lépcsőn, de szerintem még Amber itt van. Mindegy. Akkor is lelépkedtem a lépcsőn a nappaliba, ahol meggyőződtem róla, hogy Amber már lelépett. Hála Istennek!
- Miattad lécelt le. - szólalt meg Jaxon.
- Jól tette. - válaszoltam, ő meg felnevetett.
- Nem akarsz valamit csinálni? - kérdezte.
- Unatkozok, úgy hogy bármi jöhet. - néztem rá.
- Van vörös borunk és activitynk. - mosolygott.
- Az jó. - mondtam, majd leültem a kanapéra. Jaxon felrohant az említett játékért, majd kezében a játék dobozával tért vissza, amit letett az üvegasztalra. Ezután a konyhába ment be, ahol megbontotta a bort és kiöntötte két pohárba. Nem tudom még mit csinált, de kicsit sokáig elvolt a konyhában. Remélem nem csempészett bele semmit. Jajj, már megint idióta vagyok. Pont Jaxon akarna leitatni?

*Justin*

Jayde leballagott a nappaliba, de én nem követtem. Menjen csak a saját, kurva feje után. Bementem a szobámba, ahol bekapcsoltam T-Wayne Nasty Freestyle című dalát. Imádom a néger rapet. Elfeküdtem az ágyamon és próbáltam lazulni, de Jayde és Jaxon folyamatos nevetése nagyon idegesített. Mi a faszomon lehet ennyit nevetni? Gyerekes mind a kettő. Telefonom csörögni kezdett. A zenét nem halkítottam le, így vettem fel.
- Mi van? - kérdeztem feszülten. Ma valahogyan sehogy se jön össze a pihenés.
- Üdv Bizzle! - szólt bele George.
- Mit akarsz? - sziszegtem.
- Az egyik ringyódat sikerült kimentened, de a másikat elhoztuk. - célzott Faithre. - Mennyit adnál érte?
- Semennyit. - válaszoltam.
- Ennyire fontos neked? - nevetett irónikusan.
- Semmit se ér. - mondtam.
- Akkor a másikat miért léptetted le? - fogott meg kérdésével.
- Mi közöd van hozzá? - táncolt az idegeimen.
- A nagy Bizzlenek csak nem tervei vannak egy lánnyal? - tettetett meglepődöttséget.
- Jó vicc. Haha. - áradt belőlem a szarkazmus.
- Még találkozni fogunk. Ne feledd a számlát törleszteni kell. - tette le. Az agyamra megy az állandó zaklatásával. Esküszöm le kéne lőnöm a picsába. Szebb lenne az életem, az biztos. Hajamba túrva hallottam, ahogyan Jaxon és Jayde feltrappol az emeletre. A két eszetlen. Jaydedel is csinálnom kell valamit. Nem lehet örökre velünk. Megbaszom aztán kidobom az utcára. Ennyi. Ismét hangosan nevettek.
- Nem lehetne halkabban?! - kiáltottam át. Egy ideig csend lett. Letettem a mobilom az íróasztalra, majd visszafeküdtem az ágyamra. Újra röhögni kezdtek, ami engem végleg kiakasztott.
- A faszomat belétek! - gondoltam magamban. Felálltam az ágyról és sebes léptekkel elhagytam a szobámat. Szemrebbenés nélkül nyitottam be Jaxonhoz.
- Mi a fasz?! - fagytam le. Az ágyon Jayde és Jaxon hempergett fehérneműben. Ezért nevettek?! Dühösen rángattam mellém Jaydet, míg Jaxon teljesen ártatlan arccal nézett.
- Kibaszott büszke lehetsz magadra! - vágtam hozzá. Jayde csuklóját szorongattam, majd kihúztam a szobából át az enyémbe. Valójában azért voltam kiakadva, hogy Jayde részegen előbb megadná magát Jaxonnak, mint nekem, pedig én vagyok a jobb.
- Engedj már el! - szólalt meg, miután becsaptam az ajtót.
- Meg se szólalj, ribanc! - túrtam hajamba ismét.
- Jajj már Justin egyszer én is szórakozhatok! - nyávogott.
- Fogd már be! - üvöltöttem rá.
- Mi a franc bajod van?! - kiabált vissza. Szúrós szemekkel néztem rá. Hihetetlen, hogy részegen is elszánt.
- Az nem rád tartozik! - válaszoltam.
- A nagy Justin Bieber kikészül egy lánytól? - vágott gúnyos mosolyt.
- Egyáltalán nem készülök ki tőled! - fordultam felé. - Fogd már fel, hogy te egy utolsó kurva vagy.
- Egy olyan kurva, akit megkóstolnál, de ez a kurva nem megy bele, mert neki nem kellesz. - lépett elém nagy, megmagyarázó szemekkel.
- Ha rajtam múlna egy hétig nem tudnál járni. - suttogtam közelsége miatt. Szóra nyitotta száját, de teljesen más dolog jött ki rajta. Lerókázta a cipőmet.

9. Kíván engem

Sziasztok!
Megint én! ( Ki más? ) Meghoztam a sok visszajelzés miatt a 9. részt.
Jó olvasást hozzá!
Puszi pá ❤

Hunyorogva keltem fel, és így fedeztem fel, hogy nem a nappaliban aludtam, de még csak nem is Jaxon szobájában, sőt nem is Justinéban. Mit keresek az erkélyen a hintaágyban? Kimásztam az 'ágyamból' és azonnal megcsapott a hajnali hűs szellő. Karjaim libabőrösek lettek a hidegtől. Az üvegajtón keresztül benéztem Justin szobájába - mivel az ő szobájához van csak erkély - ahol Justin az ágyban békésen szundikált egy vörös lánnyal az oldalán. Hát, sajnos meg kell zavarnom az idillt.
- Engedj be! - ütöttem az ajtót, miközben kiabáltam. A szomszédok biztosan örülnek nekem... Justin felült az ágyban és nagyot ásított, majd feltűnt neki, hogy ütlegelem az üvegajtót és kiabálok. A fejét fogva nevetett amire az esti játékszere is felébredt. Nyájasan nyomott egy puszit Justin vállára, aki neki esett a csajnak. Ezek tényleg előttem akarják csinálni?
- Helló! - kiabáltam a tenyeremmel csapkodva az ajtót. - Még mindig itt vagyok! - tártam szét karjaimat a csodára várva. Justin leállította a csajt, majd felállt az ágyból, persze boxerben. Odasétált az ajtóhoz.
- Édes hármas? - kérdezte az ajtó előtt.
- Te egy beteg állat vagy! - kiáltottam válaszként és egy nagyot vágtam az üvegre, ami megmentette Biebert, hogy ne pofozzam fel. Reakciómon nagyot röhögött, majd elhúzta a függönyt, hogy ne lássak be.
- Neee! - nyávogtam és visszaültem a hintaágyba. Lehet, hogy május vége van, attól még hajnalban baromi hideg a levegő. Szerintem félóra elteltével - ami tele volt nyögésekkel és apró sikolyokkal - végeztek. Én időközben elfeküdtem a hintaágyba és bebugyoláltam magam a takarómmal, amit valószínűleg este kaptam. Az erkélyre Justin lépett ki. A boxerére felvett egy nadrágot, de valahogyan a póló lemaradt róla. Nincs pénze pólóra vagy mi?
- Élsz még? - fújta ki a füstöt.
- Jayde Debney 2015. május 26.-án fagyhalálban elhunyt. Nyugodjon békében! - válaszoltam csukott szemmel. Justin válaszként felkuncogott.
- Akkor el kell búcsúznom tőle. - jelent meg előttem az a tipikus Bieber vigyor, majd lépéseiből hallva kivettem, hogy idejött. Továbbra is lehunyt szemekkel feküdtem, mikor megéreztem ajkait a nyakamon, amik forró levegőt eresztettek a bőrömre. Szószerint felforrósodott a bőröm.
- Idióta. - suttogtam. Kezemet a csupasz mellkasára helyeztem és eltoltam. Mellkasa is kecsegtetően meleg volt.
- Te az én ribancom vagy. - válaszolta. Kinyitottam szemeimet és megláttam Justint, aki jelen pillanatban nedvesítette be a száját.
- Úgy utállak. - sóhajtottam.
- Ez villanyoz fel. - indult lendületesen a szám felé. Fejemet elfordítottam és felálltam a hintaágyról. Csuklóm után kapott, de gyorsabb voltam. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt.
- Ez kéne? - lengette előttem a kulcsot.
- Justin ne szórakozz! Nagyon fázok. - néztem rá és megdörzsöltem a felkarjaimat.
- Ha kell a kulcs... - kezdte, majd az említett tárgyat a boxerébe dobta. - ...vedd ki!
- Na nem! - csaptam le a kezeimet a combjaimra.
- Hihetetlen vagy! - nevetett fel, de hitetlenül.
- Már megint mi bajod? - néztem rá unottan.
- Részegen képes lennél lefeküdni Jaxonnal a semmiért, józanul meg nem tudod kivenni a kulcsot az alsónadrágomból, pedig ha meg lenne nem fáznál. - dőlt a korlátnak.
- Nem, nem vagyok képes kivenni azt a kurva kulcsot a boxeredből, mert ahelyett, hogy bejutnák beindulnál! - válaszoltam.
- Már ha dühös vagy beindulok, úgy hogy folytasd. - vigyorgott perverzen. Úgy letörölném azt a vigyort az arcáról.
- Mindjárt leugrok innen! - fakadt ki belőlem.
- Öngyilkos akarsz lenni? - kérdezte.
- Melletted ki nem? - vágtam vissza gúnyosan.
- Tudod, ahelyett, hogy itt veszekednél velem, inkább megköszönhetnéd, hogy van hol aludnod.
- Én nem is akarok itt lenni! - néztem rá.
- Ezen segíthetek. - mondta, majd előhúzott egy fegyvert.
- Ezt nem gondoltad komolyan. - bámultam a pisztolyt.
- Dehogy nem. - közeledett felém, míg én hátráltam a falig.
- Justin ne!
- Miért ne? Folyamatosan nekem kell hallgatni az állandó hisztijeidet és nekem kell végigtűrni a veszekedésedet! Ki vagyok tőled! Sokkal jobb lenne, ha ezt megtenném. - emelte rám a fegyvert.
- Ne. - remegett meg a hangom. Nagyon féltem, aminek köszönhetően egy könnycsepp hagyta el a szememet. Justin keze is remegett, biztosan nem tudta, hogy lelőjön-e, vagy ne. Összehúzott szemöldökkel vizsgálta a félelemmel teli tekintetem. Végül ledobta a fegyvert a padlóra, aminek utána néztem. Már csak arra eszméltem fel, hogy Justin ajkai az enyémekkel egybeválnak és hogy teljes testét hozzám nyomta, így éreztem keményedő férfiasságát. Kíván engem. Nem tudta visszafogni magát: szorosan hozzám simult és mikor egy kicsit kijebb toltam a csípőm már halkan belenyögött a csókba. Nem tudtam mit tenni visszacsókoltam. Ismét erőszakos volt. Teste felforrósodott, és ráébredtem a tudatra, hogy ha nem állok ellent akkor az ágyában kötök ki és csak egy gyenge lánynak tartana, aki könnyen megadná neki magàt, de én nem ilyen vagyok. Összeszorítottam a számat ellenkezésül. Feltűnt neki ellenkezésem, ezért erőszakosabb cselekhez folyamodott: teljes testével a falhoz szorított és nyelvét a számba csempészte. Megharaptam a nyelvét, mire elhúzódott.

- Na végre. - sóhajtottam és nagy levegőt vettem. Végre friss oxigénhez jutottam.

- Még nincs vége. - indult el nyakam felé.

- De. Ennek itt és most vége van. - fékeztem meg úgy, hogy kezemet a mellkasára helyeztem.

- Nem tudod mit hagysz ki. - nézett mélyen a szemembe. Fújtattam egyet, majd véglegesen eltoltam magamtól és az erkélyajtóhoz léptem. Kezemmel a kilincset lenyomtam, de az ajtó nem nyílt. Ja tényleg! Az ajtó be van zárva. Segítségkérően Justinra pillantottam, aki elővette a kulcsot a boxeréből és kinyitotta az ajtót. Az ágyában még mindig a vörös hajú kúrópajtása fetrengett. Justin rávetette magát és smárolni kezdtek.

- Jayde szeretnék mondani valamit. - nézett rám és megfordultam. - Kimennél? Katarina szégyenlős.

- Pukkadj meg Bieber! - jött ki belőlem egy értelmetlen szó, majd tàvoztam a szobából, melynek ajtaját becsaptam. Hogy ez mekkora egy szemétláda!