9. Kíván engem

Sziasztok!
Megint én! ( Ki más? ) Meghoztam a sok visszajelzés miatt a 9. részt.
Jó olvasást hozzá!
Puszi pá ❤

Hunyorogva keltem fel, és így fedeztem fel, hogy nem a nappaliban aludtam, de még csak nem is Jaxon szobájában, sőt nem is Justinéban. Mit keresek az erkélyen a hintaágyban? Kimásztam az 'ágyamból' és azonnal megcsapott a hajnali hűs szellő. Karjaim libabőrösek lettek a hidegtől. Az üvegajtón keresztül benéztem Justin szobájába - mivel az ő szobájához van csak erkély - ahol Justin az ágyban békésen szundikált egy vörös lánnyal az oldalán. Hát, sajnos meg kell zavarnom az idillt.
- Engedj be! - ütöttem az ajtót, miközben kiabáltam. A szomszédok biztosan örülnek nekem... Justin felült az ágyban és nagyot ásított, majd feltűnt neki, hogy ütlegelem az üvegajtót és kiabálok. A fejét fogva nevetett amire az esti játékszere is felébredt. Nyájasan nyomott egy puszit Justin vállára, aki neki esett a csajnak. Ezek tényleg előttem akarják csinálni?
- Helló! - kiabáltam a tenyeremmel csapkodva az ajtót. - Még mindig itt vagyok! - tártam szét karjaimat a csodára várva. Justin leállította a csajt, majd felállt az ágyból, persze boxerben. Odasétált az ajtóhoz.
- Édes hármas? - kérdezte az ajtó előtt.
- Te egy beteg állat vagy! - kiáltottam válaszként és egy nagyot vágtam az üvegre, ami megmentette Biebert, hogy ne pofozzam fel. Reakciómon nagyot röhögött, majd elhúzta a függönyt, hogy ne lássak be.
- Neee! - nyávogtam és visszaültem a hintaágyba. Lehet, hogy május vége van, attól még hajnalban baromi hideg a levegő. Szerintem félóra elteltével - ami tele volt nyögésekkel és apró sikolyokkal - végeztek. Én időközben elfeküdtem a hintaágyba és bebugyoláltam magam a takarómmal, amit valószínűleg este kaptam. Az erkélyre Justin lépett ki. A boxerére felvett egy nadrágot, de valahogyan a póló lemaradt róla. Nincs pénze pólóra vagy mi?
- Élsz még? - fújta ki a füstöt.
- Jayde Debney 2015. május 26.-án fagyhalálban elhunyt. Nyugodjon békében! - válaszoltam csukott szemmel. Justin válaszként felkuncogott.
- Akkor el kell búcsúznom tőle. - jelent meg előttem az a tipikus Bieber vigyor, majd lépéseiből hallva kivettem, hogy idejött. Továbbra is lehunyt szemekkel feküdtem, mikor megéreztem ajkait a nyakamon, amik forró levegőt eresztettek a bőrömre. Szószerint felforrósodott a bőröm.
- Idióta. - suttogtam. Kezemet a csupasz mellkasára helyeztem és eltoltam. Mellkasa is kecsegtetően meleg volt.
- Te az én ribancom vagy. - válaszolta. Kinyitottam szemeimet és megláttam Justint, aki jelen pillanatban nedvesítette be a száját.
- Úgy utállak. - sóhajtottam.
- Ez villanyoz fel. - indult lendületesen a szám felé. Fejemet elfordítottam és felálltam a hintaágyról. Csuklóm után kapott, de gyorsabb voltam. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt.
- Ez kéne? - lengette előttem a kulcsot.
- Justin ne szórakozz! Nagyon fázok. - néztem rá és megdörzsöltem a felkarjaimat.
- Ha kell a kulcs... - kezdte, majd az említett tárgyat a boxerébe dobta. - ...vedd ki!
- Na nem! - csaptam le a kezeimet a combjaimra.
- Hihetetlen vagy! - nevetett fel, de hitetlenül.
- Már megint mi bajod? - néztem rá unottan.
- Részegen képes lennél lefeküdni Jaxonnal a semmiért, józanul meg nem tudod kivenni a kulcsot az alsónadrágomból, pedig ha meg lenne nem fáznál. - dőlt a korlátnak.
- Nem, nem vagyok képes kivenni azt a kurva kulcsot a boxeredből, mert ahelyett, hogy bejutnák beindulnál! - válaszoltam.
- Már ha dühös vagy beindulok, úgy hogy folytasd. - vigyorgott perverzen. Úgy letörölném azt a vigyort az arcáról.
- Mindjárt leugrok innen! - fakadt ki belőlem.
- Öngyilkos akarsz lenni? - kérdezte.
- Melletted ki nem? - vágtam vissza gúnyosan.
- Tudod, ahelyett, hogy itt veszekednél velem, inkább megköszönhetnéd, hogy van hol aludnod.
- Én nem is akarok itt lenni! - néztem rá.
- Ezen segíthetek. - mondta, majd előhúzott egy fegyvert.
- Ezt nem gondoltad komolyan. - bámultam a pisztolyt.
- Dehogy nem. - közeledett felém, míg én hátráltam a falig.
- Justin ne!
- Miért ne? Folyamatosan nekem kell hallgatni az állandó hisztijeidet és nekem kell végigtűrni a veszekedésedet! Ki vagyok tőled! Sokkal jobb lenne, ha ezt megtenném. - emelte rám a fegyvert.
- Ne. - remegett meg a hangom. Nagyon féltem, aminek köszönhetően egy könnycsepp hagyta el a szememet. Justin keze is remegett, biztosan nem tudta, hogy lelőjön-e, vagy ne. Összehúzott szemöldökkel vizsgálta a félelemmel teli tekintetem. Végül ledobta a fegyvert a padlóra, aminek utána néztem. Már csak arra eszméltem fel, hogy Justin ajkai az enyémekkel egybeválnak és hogy teljes testét hozzám nyomta, így éreztem keményedő férfiasságát. Kíván engem. Nem tudta visszafogni magát: szorosan hozzám simult és mikor egy kicsit kijebb toltam a csípőm már halkan belenyögött a csókba. Nem tudtam mit tenni visszacsókoltam. Ismét erőszakos volt. Teste felforrósodott, és ráébredtem a tudatra, hogy ha nem állok ellent akkor az ágyában kötök ki és csak egy gyenge lánynak tartana, aki könnyen megadná neki magàt, de én nem ilyen vagyok. Összeszorítottam a számat ellenkezésül. Feltűnt neki ellenkezésem, ezért erőszakosabb cselekhez folyamodott: teljes testével a falhoz szorított és nyelvét a számba csempészte. Megharaptam a nyelvét, mire elhúzódott.

- Na végre. - sóhajtottam és nagy levegőt vettem. Végre friss oxigénhez jutottam.

- Még nincs vége. - indult el nyakam felé.

- De. Ennek itt és most vége van. - fékeztem meg úgy, hogy kezemet a mellkasára helyeztem.

- Nem tudod mit hagysz ki. - nézett mélyen a szemembe. Fújtattam egyet, majd véglegesen eltoltam magamtól és az erkélyajtóhoz léptem. Kezemmel a kilincset lenyomtam, de az ajtó nem nyílt. Ja tényleg! Az ajtó be van zárva. Segítségkérően Justinra pillantottam, aki elővette a kulcsot a boxeréből és kinyitotta az ajtót. Az ágyában még mindig a vörös hajú kúrópajtása fetrengett. Justin rávetette magát és smárolni kezdtek.

- Jayde szeretnék mondani valamit. - nézett rám és megfordultam. - Kimennél? Katarina szégyenlős.

- Pukkadj meg Bieber! - jött ki belőlem egy értelmetlen szó, majd tàvoztam a szobából, melynek ajtaját becsaptam. Hogy ez mekkora egy szemétláda!