6. Őrült vagy

Sziasztok!
Megköszönném itt is a megjegyzéseket, most is várom a véleményeket. Emellett szeretném még megköszönni a 6 feliratkozót. Nagyon szeretlek titeket! ❤ Jó olvasást a 6. részhez!
Puszi pá ❤

Futva tettem meg azt a rövidke kis utat, ami a házunkat és Faith családjának házát köti össze. Nem tudtam mire számítsak, hogy miért sírt. Bármennyire is szánalmasnak tartottam tudom, hogy nincsenek barátai és azt akarom, hogy érezze, hogy rám számíthat. Lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét és lassú léptekkel mentem be a folyosóról a nappaliba. Zavart a csend. A nappaliban viszont már hallható volt a szipogás, amit Faith művelt.
- Faith? - kérdeztem halkan. A kanapéhoz léptem és nagyot lepődtem a látvány miatt. Faith fehérnemű nélkül, egy hosszú és bő, mindent eltakaró pólóban feküdt. A póló illata ismerős volt. Márkás kölni.
- Jesszusom! Mi van veled? - térdeltem le mellé. Látszott rajta, hogy agyában ismét lejátszódik egy jelenet és egy újabb könnycsepp gördül le arcáról.
- Vigyázz. - erőltette ki magából. Nem értettem mire gondol.
- Nem hittem volna, hogy ennyire fontos neked ez a gyík. - támasztotta meg magát a falon Justin.
- Te csináltad ezt vele? - keltem fel a földről.
- És ha igen? - vigyorgott sunyin.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! - húzott fel. - Hogy mertél bántani egy védtelen lányt?! Egy cseppnyi emberség sincs benned?
- Mit hisztizel már? Nem a te ribanc  picsádat kúrtam meg. - nevetett fel.
- Annyira szánalmas ember vagy Bieber! És még ezek után van bőr a képeden?! - keltem ki magamból.
- Nyugodj meg édes. - simította meg arcomat. Ellöktem a közelemből, mire csak felröhögött. Tekintete kivándorolt az utcára az ablakon keresztül. A mosoly lehervadt az arcáról.
- Bassza meg! - kiáltotta, majd hajába túrt. A következő pillanatban már az ajtón tört be egy számomra idegen férfi.
- Meg vagy Bizzle! - vigyorgott. Mire feleszmélhettem volna egy durranást követően a pasas összeesett. Faith és én ijedtünkben felsikoltottunk. Bieber megragadta a csuklómat és futásnak eredt, miközben maga mögött húzott. Szó nélkül beültetett autójának anyósülésére, majd ő is bepattant és elhajtottunk.
- De Faith. - néztem a távolodó házat, amibe még mentek be emberek.
- Ki nem szarja le? - szorongatta a kormányt.
- Mondjuk én?! - fordultam felé feszülten. - Menjünk vissza érte!
- De hogy megyünk vissza érte! - mondta, majd tovább nyomta a gázt. A megengedett sebességnél gyorsabban haladtunk Austin utcáin.
- Ki tudja mit csinálnak vele?! - folytattam aggdalmaskodásomat.
- Azt, amit én? - kérdezte, mint ha számára ez tök egyértelmű lenne.
- Milyen büszke vagy rá. - forgattam meg a szemeimet.
- Tudod mire leszek büszke? - nézett rám. - Majd ha te is beadod a derekad.
- Idióta. - fejeztem ki véleményemet róla. - Tegyél ki itt!
- Hülye vagy? - kérdezte.
- Jól hallottad! - mondtam. - Ki akarok szállni!
- Nem fogsz kiszállni! Jösz velem!
- Miért is? - emeltem rá tekintetemet.
- Mert szemtanú vagy. - válaszolta.
- Úgy se szólnék senkinek. - dőltem hátra az ülésben.
- De tudnál mivel zsarolni. - koncentrált az útra. Nem válaszoltam. Szemeimmel az ablakon keresztül bámultam a mellettünk elhaladó házakat. Akkor is ki fogok szállni, és nem érdekel a véleménye. Egy pillanatra Justinra néztem, aki az aszfaltot kémlelte. Itt fogom hagyni. Vettem egy bátorító mély levegőt, majd meghúztam az autó ajtajának kilincsét. A szél kivágta az ajtót, amire Justin felfigyelt, de nem tudott megakadályozni. Kiugrottam. Több másodpercnyi repülés után az árokba estem bele. A felsőmet a légáramlás felkapta, így a a föld kavicsai felsértették a hasamat, de még a tenyeremet is. Fülemet éles féknyikorgás csapta meg. Nagy nehezen feltápászkodtam, de nem voltam elég gyors, mert Justin beért. Visszafutott értem. Felkapott és se szó, se beszéd visszarakott az autóba, amivel idetolatott. Néhány percnyi utazás után Justinéknál álltunk meg. Felállni készültem, mikor Bieber ismét gondolt egyett és felemelt. Bevitt a házba, ahol korom sötét volt. Beesteledett. Jaxon se volt otthon, így csend költözött a házba. Justin a konyhapultra ültetett le, majd kezében egy elsősegély dobozzal tért vissza. Levette rólam a pólót, és végigmérte felsőtestem. Melegvizes ronggyal kitisztította a sebet, majd egy vattakorongra fertőtlenítőt öntött. A vattát a sebre szorította, ami baromira csípett.
- Ssz! - fejeztem ki fájdalmamat.
- Őrült vagy. - nézett a szemembe. Unott képet vágva figyeltem rá. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd kinyitottam, de már nem őt néztem. Csak úgy oldalra pillantottam, hogy ne kelljen az ő barna szemeit látnom. Eközben Justin fogta magát és ajkait az enyémekre nyomta. Meglepett közeledése, de viszonoztam, mert a reakcióm ellenére is folytatta. Az előző vad csókja helyett gyengéd volt. Egész tűrhető. A csók teljesen átlagos volt, semmi testi jelet nem használtunk: nem fontam a karjaimat a nyakába, ahogyan ő se ölelte át a derekamat és bújt a lábaim közé. A mámornak én vetetettem véget. Az eszem azt súgta, hogy nem szabad, mert megerőszakolta Faithet, és ezzel egyet értettem. Meg amúgy se vágytam erre az egészre. Elhúztam a fejem Justintól.