1. Lenyugodtam

Sziasztok!
Meg is hoztam az első részt a sok jóleső hozzászólás után. Csak így tovább, folytassátok! Mellesleg megemlíteném az új designt, amivel több mint 3 órát küzködtem, de szerintem megérte. :) Puszi pá ❤

Rettentő fárasztó éjszakán tettem túl magam. Hajnali egy-két óra körül anya és apa veszekedésére keltem fel és szokásos módon én vetettem véget az egésznek, majd Marcust, a négyéves kisöcsémet kellett megnyugtatnom, hogy semmi gond nincs, csak anya meg apa se tud aludni, ezért kiabáltak egymással. Ezek után Marcust még vissza kellett altatnom, majd bevettem egy nyugtatót, hogy ne pofozzam fel a szüleimet, mert ilyen állapotban simán megtettem volna. Így hát feszülten, de legfőképpen fáradtan keltem fel. Ezeknek jelen pillanatban azért nem örültem, mert ma van az első napom az új iskolámban és jó benyomást szeretnék kelteni. Elvégre az első megjelenés a legfontosabb. Miután rendbe raktam az ágyam elvégeztem a reggeli rutinomat, ami az új ház miatt kicsit hosszabbra sikerült, mert sikeresen összekevertem a helységeket. A hátitáskámmal a hátamon mentem ki a konyhába, ahol egy pohár tejes kávét ittam meg. Anyu köszönés helyett bűnbánóan pillantott rám, de ez nem hatott meg. Tanuljon csak a hibáiból. Kiléptem a házból és gyalog indultam el a suliba, ahová tíz perc alatt meg is érkeztem. Kicsit féltem bemmeni, de muszáj volt. A folyosón rengetegen voltak, mégis egy dolog szúrt szemet: egy lányt az egyik srác a földre lökött, majd leköpte és a haverjaival röhögve távozott. Odafutottam hozzá és segítettem felálni, majd a kezébe nyomtam a leesett szemüvegét.
- Nem félsz, hogy meglátnak? - kérdezte úgy, mintha számára ez lenne a legnagyobb probléma. Hangja megremegett, bizonyára félt.
- Új vagyok, így ezt a kérdést nem nagyon értem. - válaszoltam. Nagyot bólintott, majd feltette a nagy lencsés szemüvegét. Szőke haja volt, orcái szeplősek voltak.
- Akkor inkább menj. - mondta félénken. - Nem akarlak bajba sodorni. Szia! - köszönt el, de nem hagytam annyiban.
- Várj! - húztam vissza a karjánál fogva. - Miért hagynál itt?
- Ez egy könyörtelen iskola. A szüleidnek kétszer is meg kellett volna gondolniuk, hogy ide irassanak-e be. - válaszolt. A szüleimnek annyira mindegy, hogy hova járok csak ne legyek otthon. Szép gondolatok...
- Hogy hívnak? - keltette fel az érdeklődésemet.
- Faith. - mondta. - És te vagy...
- Jayde. - mosolyogtam rá. Szemei a vállam felett elsiklottak hátulra és rémültség ült ki arcára.
- Jön a hárpia. - mondta, majd egyet intett és elspurizott. ''Mi van?'' arccal fordultam meg, így szembe találtam magam egy fekete hajú lánnyal. Gondosan összeválogatott ruhák voltak rajta, haja hullámosan omlott melleire.
- Te vagy az új lány? - állt meg előttem és rágójával csámcsogni kezdett.
- Igen. Jayde vagyok. - nyújtottam a kezemet, de ő egyszerűen elsöpörte.
- Amber. - válaszolt. - Nálunk nem szokás a kézfogás, csak a légpuszi. Csináld utánam! - mondta, majd utánoztam őt és a levegőben adtunk egymásnak három puszit. Furcsa...
- Most pedig bevezetlek az iskola rendjébe. - rágta továbbra a rágót, majd körbenézett a folyosón. Meggyőződött róla, hogy nincs tanár a folyosón, ezért a falhoz lépett. A tapéta egyik sarka kicsit lelógott, amit ő megfogott és lehúzott így egy fényképes lista került elém, amit a tapéta rejtett.
- Ez itt a Királyság. - mondta és szemembe nézett. - Afféle ranglista. Itt van a Király. - mutatott a legfelül álló fényképre, én meg elolvastam az alatta lévő nevet, a Királyét. Justin Bieber. - Itt van a Herceg/Hercegnő. - bökött egyel lejjebb, ahol Jaxon Bieber és Amber, azaz Amber Merigold állt. - Ezek itt a Lovagok. - ment lejjebb, ahol már jóval többen voltak. Végül pedig az Alattvalókra mutatott, ahol egyből kiszúrtam Faithet. Faith Perkins. Ez miféle iskola? - jutott azonnal eszembe a kérdés, de csak a fejemben. Amberre pillantottam, aki engem vizsgált.
- A külsőd alapján berakhatlak téged már most a Lovagokhoz. - mért végig. Szám válaszra nyílt, de egy tanár felfedezett.
- Jó reggelt! - köszönt a tanárnő szarkasztikusan (?!). - Nem kellett volna beszólni az irodába, hogy új vagy?
- Öhm... De? - kérdeztem vissza.
- Itt van az órarend és az egyéb papírok. A könyveket postáztuk, holnapra megérkeznek. - adta kezembe a papírokat tartalmazó mappát. Akaratlanul is megforgattam a szemeimet, amit a tanárnő észre is vett. - Vigyázzon! Szemmel tartom magát! - hagyott ott, majd megszólalt a csengő. Mire megfordultam már Amber is lelépett. Az órarendem szerint az első órám irodalom. Sóhajtva indultam el a papíron álló, 22-es teremhez. Pont a tanár úr előtt surrantam be, de neki is feltűnt a jelenlétem. Megállított az osztály előtt.
- Maga az új diák, nem de? - mosolygott. - Hogy hívják?
- Jayde Debney. - válaszoltam.
- Nem vagy bőbeszédű, lányom. - kuncogott rajtam a tanár úr, mire összehúztam a szemöldökeimet és furcsa pillantásokat vetettem rá. Reakciómat az osztály halk nevetéssel nyugtázta.
- Nálunk szokás, hogy az osztály kérdez az új diáktól, ezért átadnam a szót a többieknek. - mondta, majd helyet foglalt az egyik széken és a naplóval lett elfoglalva. Körbenéztem az osztályban és azonnal megakadt a szemem egy dolgon. Szóval a Király és a Herceg az én osztályomba járnak, vagyis Justin és Jaxon.
- Az irodalom miatt kérdezném, hogy melyik könyv a kedvenced és miért? - kérdezte egy vörös hajú lány. A tanár úrt időközben kihívták és miután kiment megkezdődött az őrület.
- Öhm... Talán a Szürke ötven árnyalata triológia, mert megfogó az alaptörténet és át tudom érezni a fájdalmat a szereplőben. - jutott eszembe ez a frappáns válasz.
- Te is kikötözve szexelsz? - kiabálta be Jaxon. Az osztály röhögött én viszont zavarban voltam és a pumpa is felugrott bennem.
- Neeem! - mondtam az igazságot.
- Hogy szexelne már kikötözve, ha senkinek sem kell? - jegyezte meg Justin.
- Te beszélsz?! - akadtam fenn a kérdésén.
- Ne akadj ki bébi! Ennyire nem fájhat az igazság. - vigyorgott a szemembe. Tudta, hogy ezzel felidegesít.
- Téged nézve biztosan egy nyálas buzi vagy. Pont az ilyen idióták miatt találták fel az óvszert. - vágtam hozzá.
- Nyálas buzi volnék? - állt fel és lassan sétált felém. - Mégis az összes lánynak én kellek.
- Szegényeknek csak fasz hiányuk van, és úgy tűnik a legkisebb kell nekik. - mutattam a nadrágjára, majd féloldalas mosolyra húzódott a szám. Szerintem én győztem.
- Megijednél ha elővenném! - nevetett fel és elém lépett. - Ha rajtam múlna egy hétig nem tudnál ülni, de még járni se. - mondta bele a szemembe.
- Anyád biztos meglepődött, hogy egy gyerek helyett egy majmot szült. - böktem ki gondolkodás nélkül. Az osztály húúú-zni kezdett. Justin tekintete komor lett, szemei dühöt sugároztak.
- Anyámat a szádra ne vedd még egyszer. - sziszegte. - Izetlen ribanc!
Itt telt be a pohár. Kezemet az égbe emeltem és hatalmas pofont vágtam le neki, de még szembe is köptem, amiért Faithet bántotta. Éreztem, hogy meggondolatnul cselekedtem, ezért elhagytam az iskoka épületét. Futólépésben távoztam és így is értem haza. Otthon nem volt senki, aminek nagyon örültem. Nagyon kiakadtam ezen a Bieber gyereken, amit a testem is betud bizonyítani. Kezeim remegtek, pulzosom az egekbe emelkedett és már a veszekedéskor levert a víz. Szemeim kezdtek tikkelni, ezert végiggondolás nélkül bevettem egy nyugtatót, amit leöblítettem egy pohár vízzel. Éreztem, ahogyan minden kezd jobb lenni és lelassulni. A hátamat végigcsúsztatva a konyhapulton ültem le a padlóra, miközben a gyógyszer doboza kiesett a kezemből. Lenyugodtam.