5. Majd ő is meglesz

Sziasztok!
Tovább folytatom az internet szennyezését a blogommal, melynek ötödik részét most hoztam meg.
#örülökamegjegyzéseknek
Puszi pá ❤

Pulzusom az egekbe emelkedett és felültem a fapadlón. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? A hirtelen tett  mozdulattól fejem sajogni kezdett, mint ha másnapos lennék, de ez kizárt. Várjunk csak... Mi történt tegnap este?
- Azt hittem sose kelsz fel. - mosolygott rám Jaxon, majd a kezembe nyomta a poharat és a tablettát. - Fájdalomcsillapító. Este eléggé kiütötted magad, gondolom fáj is a fejed.
- Kiütöttem magam? - kérdeztem vissza.
- Részegen találtam rád a városban, ezért elhoztalak hozzánk. - válaszolta. Hozzánk? Ezt hogy értette? És ebben a pillanatban sétált ki az egyik szobából Justin.
- Kávét akarok. - köszönt (?). Bement a konyhába és neki állt az említett ital elkészítésének.
- Felmegyek felöltözni. - állt fel Jaxon. - Ne nyírjátok ki egymást! - utasított. Felkeltem én is a padlóról, ami miatt fájt is a hátam. Milyen udvariasak... Részegen behoznak a lakásba, de hagynak a padlón aludni, nem hogy felfektetnének a kanapéra. Csatlakoztam Justinhoz és belépkedtem a konyhába, majd felültem a pultra.
- Elképesztő vagy részegen, bedrogozva. - szólalt meg.
- Hagyj is békén. - válaszoltam.
- Azt mondtad, hogy jó illatom van. - villantott rám féloldalas mosolyt, gúnyosat.
- Más ökörséget nem csináltam? - érdeklődtem.
- Kiszívtad a nyakam. - vigyorodott el kajánul.
  - És te engedted?! - kérdeztem kissé feszülten.
- Miért ne? Egyszer nem csak a nyakamat fogod szívni... - váltott át perverz mosolyra.
- Miért vagy ilyen?! - emeltem fel a hangom.
- Milyen? - kuncogott fel.
- Ilyen perverz és erőszakos? Miért vagy ilyen? Miért nem tudsz békén hagyni? - faggattam.
- Most se én hoztalak ide. - ivott bele a kávéjába.
- Nem ezt kérdeztem. - fújtam ki a levegőt. - Inkább vigyél haza.
- Most mondtad, hogy hagyjalak békén.
- Ne forgasd ki a szavaimat! - vágtam vissza. Zsebeimben a telefonomat kerestem, de nem találtam.
- Jaxon átment rajta a kocsival. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Szuper! - csaptam le a kezeimet a combjaimra. - Nem otthon aludtam, részeg voltam, a mobilom tönkre ment és a suliból is elkéstem.
- Mit hisztizel már? - tette le a bögrét a pultra.
- Veled ellentétben én el akarok érni valamit az életben, nem egy semmirekellő akarok lenni. - válaszoltam észszerűen.
- Azt mondod, hogy semmirekellő vagyok? - kérdezte, majd közeledni kezdett. - Az este még a nyakamat szívtad, szagolgattál és élvezted, ahogyan azt a ribanc seggedet markolászom.
- Fogd vissza magad Bieber! - sziszegtem.
- Mert mi lesz? Megint pofon vágsz és leköpsz? - nevetett szembe. - Olcsó kis kurva vagy és az is leszel!
- Fejezd be! - akartam leállítani.
- Fáj az igazság édesem? - szorított a pulthoz.
- Anyád! - mondtam ki azt, amit nem kellett volna. Néha be kéne fognom azt az okoskodó pofámat...
- Tudod mi fog még fájni? - hajolt közel az arcomhoz. - Ha beléd teszem... De nem is mondom, inkább mutatom. - tapasztotta ajkait az enyéimre, de nem csókoltam vissza, ami fel is tűnt neki. Nyakamra tért át, amit nagyon erősen kezdett szívni.
- Justin! - sikítottam. Egyáltalán nem hatottam meg, sőt még durvább lett. Már a nadrágomat gombolta ki, miközben az övét tolta le, de...
- Mi a szart csináltok?! - kiáltotta Jaxon.
- Vigyél haza Jaxon, kérlek. - szökött ki szememből egy könnycsepp. Megrémített Justin hirtelen és erőszakos közeledése. Csak most ébredtem rá, hogy tényleg meg akart erőszakolni. Bieber erőteljesen markolászta a combjaimat, de Jaxon arrébb tolta.
- Gyere. - húzott ki a kocsijáig. Beszálltam, majd Jaxon is és elhagytuk a házukat. Hamar odaértünk hozzánk, ahol parázni kezdtem, hogy mit mondok anyuéknak. Majd rögtönzök valamit.
- Köszi. - mondtam, majd kipattantam a járműből. Feldúltan nyitottam be a házunkba. Sehol senki. Ennek kivételesen nagyon örültem. Feltrappoltam a szobámba, ahol elterültem az ágyamon. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Hanyagolnom kéne ezt az egész helyet. Minek kellett ideköltözni? Miért nem lehetett Portlandben maradni. Austin. A kisvárosnak még a neve sem szimpatikus, de még a lakói is baromi nagy idióták. Mindenki egytől egyig.

*Justin*

Nem tudom mi ütött belém. Amint anyámat a szájára vette bekattantam és neki estem. Majd megmutatom neki, hogy rossz emberrel húzott ujjat. Még nem ismer, de ha így folytatja meg fog, viszont nem éli majd túl ezt a zűrt, ami körülöttem van. Ugyanolyan olcsó ki kurva, mint a többi lány akik már megvoltak, de egyszer majd ő is meglesz. Sorra fogom rámérni a csapásokat, de nem vele kezdem, hanem a környezetével. Faith lesz az első. Belebújtam a cipőmbe, majd fogtam a kocsikulcsom és bevágódtam az autómba. Néhány perces út után meg is érkeztem hozzájuk. Bekopogtam.
- Igen? - nyitott ajtót Faith. Jól gondoltam, hogy egyedül van itthon.
- Bemehetek? - villantottam rá kisfiús mosolyt, ami bevált, mert beengedett.
- Miért jöttél? - kérdezte. Válaszként letámadtam. Erőszakos csókokkal kínoztam, de mintha örült volna neki. Ujjaimat pólójának aljához vezettem, mire elhúzódott.
- Én azt nem akarom. - nézett fel rám.
- Kit érdekel, hogy mit akarsz? - estem neki a nyakának. Puszikat leheltem rá, majd szívni kezdtem és gyengén megharaptam. Ellenkezni próbált, de erősebb voltam. Letéptem róla a nadrágot, majd combjának belső felét kényeztettem. A kanapéra löktem, majd egy egyszerű mozdulattal lehúztam róla a bugyit is.
- Justin ne! - könyörgött. Magasról leszartam mit akar, ezért nyomtam bele egyből teljes méretem. Felsikoltott, miközben sírni kezdett. A lehető legdurvábban csináltam, hadd fájjon neki. Én legalább élvezem. Sírva és fájlalva elment, majd én is belé élveztem. Visszaöltöztem, míg ő a kanapén bőgött. Zsebemből kivettem az esemény utáni tablettát, amit lenyelettem vele. Az asztalról elvettem Faith mobilját, majd kikerestem belőle Jayde családjának vonalas számát. Megnyomtam a hívás gombot, majd a bőgő szőkeségnek dobtam a telefont.
- Hívd ide a barátnődet. Rólam egy szót se! - ültem le a fotelbe.

*Jayde*

A nappaliban csörgött a vezetékes telefon. Lerohantam a lépcsőn és felvettem.
- Igen? - szóltam bele.
- Jayde gyere ide, most! - zokogott a vonal másik végén Faith.
- O-oké. - dadogtam a meglepődöttség miatt. Belebújtam a cipőmbe és futva indultam el Faithez.