2. Áruló

Sziasztok!
Köszönöm a bíztatást! Nagyon kitartóak vagytok, imádlak titeket! Íme a 2. rész.
#komizniér
Puszi pá ❤

Úgy tűnik a nyugtatótól bealudtam, mert a konyha padlóján tértem magamhoz a bejárati ajtó csapódásának hangjára. Felkapkodtam az elgurult gyógyszereket a padlóról, majd az üveget a hátam mögé rejtve álltam fel. Anya megijedt tőlem, ami megmosolyogtatott.
- Te meg mit művelsz ott? - vetette le a táskáját a konyhapultra.
- Meg akartalak ijeszteni. - kamuztam, amit el is hitt.
- Hát, sikerült. - túrt hajába. A gyógyszert takarva trappoltam be a szobámba, majd becsuktam az ajtót és egy hatalmas sóhaj szökött fel belőlem. A megkönnyebbülés sóhaja. A tablettákat tartalmazó üveget betettem az éjjeliszekrényembe, hiszen úgy se szoktak kutakodni a szobámban. Kifújtam a bentartott levegőt és neki álltam zenét hallgatni.

***

Valaki a vállamat löködte, fülemben Taylor Swifttől a Bad Blood bömbölt. Levettem fejemről a fejhallgatót és Marcus könnyező szemeivel találkoztam.
- Hát te? - tettem felkarjaira a kezeimet.
- Anya és apa megint kiabálnak egymással. - mondta ki, majd egy könnycsepp gördült le pici arcán. Szegénykém biztos megijedt.
- Semmi gond nincs. - hazudtam. - Lemegyek velük beszélni, te pedig itt maradsz a szobámban.
Mondatom után az íróasztalomról elvettem a megkezdett gumimacit tartalmazó csomagot, amit a síró öcsém kezébe nyomtam. Magam mögött becsuktam az ajtót, és a megjàtszott nyugalom ismét köddé lett. Testemet a düh járta át. Kisétáltam a nappaliba, ahol a szüleim veszekedtek.
- Mi az Istenért kellett neked megint inni?! - ordította anyu apunak.
- És te miért találkozgatsz azzal a rendőr férfivel?! - jutott szóhoz apu.
- Elég!!! - üvöltöttem rájuk, mire megszeppent arccal néztek rám. - Minek folyamatosan veszekedni?! Nem veszitek észre, hogy ez Marcusnak rossz?! Miért nem tudjátok egy percre elfeledni a problémákat és Marcussal foglalkozni?! Kezd elegem lenni, hogy ebben a családban én vagyok az egyetlen felnőtt!!! Ezt az egészet beszéljétek meg normálisan! - vágtam a fejükhöz. Szúrós szemekkel egymásra néztek, de nem szólaltak meg.
- Beszélek Marcussal. - jelentette ki anyu, majd elindult a szobámba az öcsémhez, apu pedig követte. Így kell helyre rakni a szülőket.

***

Este tíz óra körül lehetett, mikor egy kisebb koppanást hallottam az erkélyemen. Azt gondoltam magamban, hogy biztosan egy nagyobb bogár esett le az erkély fapadlójára, ezért nem törődtem vele és próbáltam tovább aludni. Néhány perccel később viszont egy sokkal nagyobb csattanást hallottam, amire felugrottam. Nem mertem kinézni az ablakon, hiszen előfordulhat, hogy egy betörő. Azonban kopogni kezdett az üvegajtón, így ez a sejtèsem eltűnt. Kimàsztam az ágyból és kómás fejjel battyogtam az ajtó elé.
- Mi a... - kezdtem bele, de közbeszólt.
- Van kedved mászkálni a városban? - kérdezte a szemem előtt álló Amber.
- Mi volt ez a hatalmas csattanás? - kérdeztem vissza.
- Míg én tökéletesen landoltam az erkélyen, addig ez a barom hasra vágódott, miután leesett a korlátról. - mutatott a háta mögé, ahol Jaxon vigyorgott rám. - Na, de jösz?
- Persze. - vontam vállat, majd visszamentem a szobámba. Gyorsan lekaptam magamról a pizsit és magamra vettem egy normális ruhát. Tudtam, hogy Jaxon öltözés közben engem bámul, de nem zavart, mert nem vagyok szégyenlős, elvégre a fehérnemű annyit takar, mint egy bikini. Nincs min fennakadni. Halkan lemásztunk az erkélyről, de Jaxon ismét sikeresen leesett a fűbe. Majdnem felnevettem, de a szüleim bármelyik pillanatban felkelhetnek. Kifutottunk az utcára, ahol egy nem várt személy várt ránk.
- Ennyire sokáig tart kiszöktetni az új kurvámat? - kérdezte Justin a villanyoszlopnak támaszkodva. Látta rajtam, hogy kérdésére elöntött a méreg, de nem akartam neki esni az utcán, ezért csak lenéző pillantásokat küldtem felé.
- Én legalább láttam fehérneműben. - állt meg mellettem Jaxon.
- És nekem meg sem mutatod? - lepődött meg. - Ez nem ér! - játszotta a szomorú kis srácot. Féloldalas mosolyt villantottam neki.
- Ne hogy veszekedni kezdjetek a testén, inkább induljunk. - szólalt meg Amber.
- És milyen segge volt? Tanga van rajta vagy francia? - hallottam meg Bieber suttogását a hátam mögött. Bizonyára Jaxont faggatta.
- Francia. - válaszoltam helyette én, amin meglepődött és el is hallgatott. Szótlanul sétáltunk a texasi Austin utcáin, amiket csak a lámpák világítottak meg. Mellettem Amber haladt, mögöttünk a fiúk jöttek. Jaxon és Justin megálltak egy percre és rágyújtottak. Kihasználtam a hallótávolságot.
- Na és Justin a barátod? Vagy ne tán Jaxon? - kérdeztem Ambertől. Összeráncolt szemöldökkel meredt rám.
- Bieberék az unokatesóim. - válaszolt hitetlen hangsúlyban.
- Ja, bocs. - mosolyodtam el, Amber ezután a fiúkat sietette, mert fázott. Tovább mentünk az járdákon, míg Amber megállt egy kertes háznál. Nem értettem miért. A srácok is beértek minket, majd Amber a táskájából elővett négy tízdarabos tojástartót tele tojásokkal. Mindenki kezébe nyomott egyet.
- Akkor most megdobáljuk Mr.Kinley házát. - vigyorgott sunyin a sötétben.
- Na nem! - ellenkeztem.
- Csak nem félsz? - kuncogott fel Bieber.
- Nem! - vágtam rá azonnal.
- Justin és Jayde megy hátra, én és Amber maradunk elől. - világosított fel a tervről Jaxon. Bólintottunk, majd átmásztunk a kerítésen és én meg Justin hátra futottunk. Justin dobta az első tojást én meg az ő példáját követtem. Jól megsoroztuk a házat tojással. A villany viszont felkapcsolódott a hátsó ajtó előtt.
- Futás! - kiáltotta el magát Bieber és átugrott a kerítésen. Én is rohanni kezdtem.
- Hívom a rendőrséget mocskos huligánok! - kiáltotta az igazgató, azaz Mr. Kinley. És tényleg megtette: szirénázó rendőrautó jelent meg a környéken. Csak futottam és futottam  mikor az egyik bokor mögül Justin ugrott ki és lefogott.
- Bocsi bébi, de valakinek el kell vinni a balhét. - mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra és az aszfaltra lökött. Tenyerem felhorzsolódott. Bieber elszaladt, a rendőrautó meg megállt előttem. A francba!

***

Miután a zsaruk elkaptak visszavittek Mr.Kinleyhez. Bocsánatot kértem tőle, majd kitálaltam róla, hogy Bieber ötlete volt és nem csak én voltam benne, hanem Jaxon és Amber is. Mivel új diák vagyok, ezért megkegyelmezett, a többieknek viszont bűntetést ígért, de hogy mit, azt nem tudom. A lényeg, hogy én megúsztam és épen értem haza, ahol nagyon jól aludtam, ezért is keltem frissen és üdén. Felöltöztem, majd reggelizés után elindultam a suliba. A folyosókon mindenki megbámult, ami nagyon zavart. Ezeknek meg mi bajuk van? A szemetes mellett ülő Faithez sétáltam.
- Szia! - köszöntem.
- Szia! - köszönt vissza. Avokádózöld szemei a szemüvegen keresztül csillogtak rám.
- Nem tudod, hogy mi ez a duruzsolás? - érdeklődtem.
- De tudom. Mindenki arról beszél, hogy felmerted nyomni a három 'gráciát' a dilinél. - válaszolt félve.
- Mi van?! - lepődtem meg. Bólogatni kezdett, hogy minden úgy van, ahogyan mondta. Azonnal a tapétázott részhez mentem és lehúztam a papírt, ami a falat díszítette. Hát igen, felkerültem a Királyságba: ott vagyok az Alattvalók alatt Haláraítéltként. Ó, jajj...