10. Újabb slamasztika

Sziasztok!
Egy kis késéssel, de meghoztam a következő részt.
Puszi pá

Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Minden cuccomat összeszedtem a házból, majd választ se hagyva magam után elhagytam a házat. Mélyet szippantottam a friss levegőből, ami megtöltötte a tüdőmet. Szabad vagyok. Utamat haza vezettem, miközben azon gondolkoztam, hogy mit mondjak a szüleimnek. Bieber a szemem láttára megölt egy embert és mivel szemtanú vagyok nem engedett el. Bizonyára kisebb sokk érné őket, ha ezt így egy laza vállvonás keretèben elmesélném nekik, és nem is engednének sehova. A bűntetést viszont sehogyan se tudnàm elkerülni, talán csak egy nagyon jó hazugsággal. Ezt viszont még ki kell találnom. Mi lenne, ha beállítanám magam áldozatnak, de Biebert kihagynám a történetből? Jól van, sikerülni fog. Már csak arra figyeltem fel, hogy a házunk utcájában sétálok és a lakásunk előtt két rendőrautó parkolt le.
- Ó ne, ne... - suttogtam magamnak, majd lépteimet gyorsabbra fogtam. Szinte már futólépésben haladtam át az udvaron és benyitottam a házba. A rendőrök és a szüleim tekintete rám szegeződött. Anya megkönnyebbülten sóhajtott fel, míg apu furcsán méregetett. Hogy én mekkora bajba keveredtem...
- Megjöttem. - szökött ki belőlem ez az egy szó. Hatalmas slamasztikába keveredtem. Nos, ha elmondom az igazat, akkor Biebert lecsukják, és bár megérdemelné, nincs szívem rács mögé juttatni. Elvégre részeg voltam és nem volt hajlandó kihasználni, pedig megtehette volna. Viszont ha hazudok, akkor én is börtönbe kerülhetek félrevezetésért. Istenem, miért nem jöttem haza előbb?!
- Jesszusom kicsim! Tudod te mennyire aggódtam érted? - ölelt meg anya, majd a boldogság meleg könnyeit láttam kibuggyani szemeiből. Most tényleg hazudjak a szemükbe?
- Semmi bajom anya. - szedtem le magamról és meglepően flegmán viselkedtem. Apu még mindig furcsán méregetett. Ha tippelnem kéne azt mondanám, hogy mérges rám, amit megértek, de ugye nem akar lecseszni a zsaruk előtt?
- Hol jártál báránykám? - lépett elém ölbe tett karokkal, majd a szemembe nézett, morcosan. És eljött a pillanat, mikor színt kell vallanom. Ajkaim elváltak egymástól és szemeim kikerekedtek. Kezeim izzadni kezdtek, míg az agyam kerekei a válasz miatt forogtak megállás nèlkül.
- Ez hosszú, a rövidet meg úgy sem értenéd. - válaszoltam reflexből. Képzeletben tarkón vágtam magam emiatt az ökörség miatt, miután leesett, hogy a zsaruk még itt vannak és a mi kis jelenetünket nézik.
  - Miattad riasztottuk a rendőröket, akiknek muszáj lesz elmondanod mindent, vagy még nagyobb bajba kevered magad. - mondta fenyegetően, mire én a rendőrökre pillantottam. - Szóval, mi is történt pontosan? - sziszegte. Ismét megfagytam. Valami nagyon frappáns válasszal kell előállnom, hogy mentsen Bieber mellett az én bőrömet is. Jár a taps Jayde Debney, jár a taps.
- Elraboltak. - nyögtem ki nehézkesen. Ezért kapsz egy kekszet Jayde, kikotyogtad az igazság felét.
- Hölgyem muszáj megkérdeznem, hogy hogyan történt minden, mert munkára riasztottak. Szóval foglaljon helyet és meséljen el mindent előről. - szólalt fel a rendőr. Bólintottam és leültem a kanapéra, majd velem szemben csatlakozott a zsaru is. Most akkor áruljam el mi történt, vagy hazudjak és még nagyobb slamasztikába keverjem magam? Nem tudtam eldönteni, hogy melyik opciót válasszam. Az egyikkel Biebert juttatnám sittre, a másikkal meg mindkettőnk ott végezné, mert előbb-utóbb kiderülne az igazság. Be kell vallanom, most nagyon félek. Nagy döntés előtt állok.
- Na szóval, hogyan is történt ez az egész? - kérdezte újra a rendőr. Még egyszer végiggondoltam magamban, hogy mit fogok mondani, majd mély levegőt vettem és belekezdtem.
- Az egész úgy kezdődött, hogy...

8. Bor és activity

Sziasztok!
Nem szeretném szaporítani a szót, ezért is kívánok jó olvasást.
Puszi pá ❤

Hosszú percig bámultuk egymást, de nekem kezdett elegem lenni belőle. Idegesítő személy. Kirántottam kezeimet szorításából és arrébb toltam. Hullafáradt voltam, de még messze van az este. Le akartam sétálni a lépcsőn, de szerintem még Amber itt van. Mindegy. Akkor is lelépkedtem a lépcsőn a nappaliba, ahol meggyőződtem róla, hogy Amber már lelépett. Hála Istennek!
- Miattad lécelt le. - szólalt meg Jaxon.
- Jól tette. - válaszoltam, ő meg felnevetett.
- Nem akarsz valamit csinálni? - kérdezte.
- Unatkozok, úgy hogy bármi jöhet. - néztem rá.
- Van vörös borunk és activitynk. - mosolygott.
- Az jó. - mondtam, majd leültem a kanapéra. Jaxon felrohant az említett játékért, majd kezében a játék dobozával tért vissza, amit letett az üvegasztalra. Ezután a konyhába ment be, ahol megbontotta a bort és kiöntötte két pohárba. Nem tudom még mit csinált, de kicsit sokáig elvolt a konyhában. Remélem nem csempészett bele semmit. Jajj, már megint idióta vagyok. Pont Jaxon akarna leitatni?

*Justin*

Jayde leballagott a nappaliba, de én nem követtem. Menjen csak a saját, kurva feje után. Bementem a szobámba, ahol bekapcsoltam T-Wayne Nasty Freestyle című dalát. Imádom a néger rapet. Elfeküdtem az ágyamon és próbáltam lazulni, de Jayde és Jaxon folyamatos nevetése nagyon idegesített. Mi a faszomon lehet ennyit nevetni? Gyerekes mind a kettő. Telefonom csörögni kezdett. A zenét nem halkítottam le, így vettem fel.
- Mi van? - kérdeztem feszülten. Ma valahogyan sehogy se jön össze a pihenés.
- Üdv Bizzle! - szólt bele George.
- Mit akarsz? - sziszegtem.
- Az egyik ringyódat sikerült kimentened, de a másikat elhoztuk. - célzott Faithre. - Mennyit adnál érte?
- Semennyit. - válaszoltam.
- Ennyire fontos neked? - nevetett irónikusan.
- Semmit se ér. - mondtam.
- Akkor a másikat miért léptetted le? - fogott meg kérdésével.
- Mi közöd van hozzá? - táncolt az idegeimen.
- A nagy Bizzlenek csak nem tervei vannak egy lánnyal? - tettetett meglepődöttséget.
- Jó vicc. Haha. - áradt belőlem a szarkazmus.
- Még találkozni fogunk. Ne feledd a számlát törleszteni kell. - tette le. Az agyamra megy az állandó zaklatásával. Esküszöm le kéne lőnöm a picsába. Szebb lenne az életem, az biztos. Hajamba túrva hallottam, ahogyan Jaxon és Jayde feltrappol az emeletre. A két eszetlen. Jaydedel is csinálnom kell valamit. Nem lehet örökre velünk. Megbaszom aztán kidobom az utcára. Ennyi. Ismét hangosan nevettek.
- Nem lehetne halkabban?! - kiáltottam át. Egy ideig csend lett. Letettem a mobilom az íróasztalra, majd visszafeküdtem az ágyamra. Újra röhögni kezdtek, ami engem végleg kiakasztott.
- A faszomat belétek! - gondoltam magamban. Felálltam az ágyról és sebes léptekkel elhagytam a szobámat. Szemrebbenés nélkül nyitottam be Jaxonhoz.
- Mi a fasz?! - fagytam le. Az ágyon Jayde és Jaxon hempergett fehérneműben. Ezért nevettek?! Dühösen rángattam mellém Jaydet, míg Jaxon teljesen ártatlan arccal nézett.
- Kibaszott büszke lehetsz magadra! - vágtam hozzá. Jayde csuklóját szorongattam, majd kihúztam a szobából át az enyémbe. Valójában azért voltam kiakadva, hogy Jayde részegen előbb megadná magát Jaxonnak, mint nekem, pedig én vagyok a jobb.
- Engedj már el! - szólalt meg, miután becsaptam az ajtót.
- Meg se szólalj, ribanc! - túrtam hajamba ismét.
- Jajj már Justin egyszer én is szórakozhatok! - nyávogott.
- Fogd már be! - üvöltöttem rá.
- Mi a franc bajod van?! - kiabált vissza. Szúrós szemekkel néztem rá. Hihetetlen, hogy részegen is elszánt.
- Az nem rád tartozik! - válaszoltam.
- A nagy Justin Bieber kikészül egy lánytól? - vágott gúnyos mosolyt.
- Egyáltalán nem készülök ki tőled! - fordultam felé. - Fogd már fel, hogy te egy utolsó kurva vagy.
- Egy olyan kurva, akit megkóstolnál, de ez a kurva nem megy bele, mert neki nem kellesz. - lépett elém nagy, megmagyarázó szemekkel.
- Ha rajtam múlna egy hétig nem tudnál járni. - suttogtam közelsége miatt. Szóra nyitotta száját, de teljesen más dolog jött ki rajta. Lerókázta a cipőmet.

9. Kíván engem

Sziasztok!
Megint én! ( Ki más? ) Meghoztam a sok visszajelzés miatt a 9. részt.
Jó olvasást hozzá!
Puszi pá ❤

Hunyorogva keltem fel, és így fedeztem fel, hogy nem a nappaliban aludtam, de még csak nem is Jaxon szobájában, sőt nem is Justinéban. Mit keresek az erkélyen a hintaágyban? Kimásztam az 'ágyamból' és azonnal megcsapott a hajnali hűs szellő. Karjaim libabőrösek lettek a hidegtől. Az üvegajtón keresztül benéztem Justin szobájába - mivel az ő szobájához van csak erkély - ahol Justin az ágyban békésen szundikált egy vörös lánnyal az oldalán. Hát, sajnos meg kell zavarnom az idillt.
- Engedj be! - ütöttem az ajtót, miközben kiabáltam. A szomszédok biztosan örülnek nekem... Justin felült az ágyban és nagyot ásított, majd feltűnt neki, hogy ütlegelem az üvegajtót és kiabálok. A fejét fogva nevetett amire az esti játékszere is felébredt. Nyájasan nyomott egy puszit Justin vállára, aki neki esett a csajnak. Ezek tényleg előttem akarják csinálni?
- Helló! - kiabáltam a tenyeremmel csapkodva az ajtót. - Még mindig itt vagyok! - tártam szét karjaimat a csodára várva. Justin leállította a csajt, majd felállt az ágyból, persze boxerben. Odasétált az ajtóhoz.
- Édes hármas? - kérdezte az ajtó előtt.
- Te egy beteg állat vagy! - kiáltottam válaszként és egy nagyot vágtam az üvegre, ami megmentette Biebert, hogy ne pofozzam fel. Reakciómon nagyot röhögött, majd elhúzta a függönyt, hogy ne lássak be.
- Neee! - nyávogtam és visszaültem a hintaágyba. Lehet, hogy május vége van, attól még hajnalban baromi hideg a levegő. Szerintem félóra elteltével - ami tele volt nyögésekkel és apró sikolyokkal - végeztek. Én időközben elfeküdtem a hintaágyba és bebugyoláltam magam a takarómmal, amit valószínűleg este kaptam. Az erkélyre Justin lépett ki. A boxerére felvett egy nadrágot, de valahogyan a póló lemaradt róla. Nincs pénze pólóra vagy mi?
- Élsz még? - fújta ki a füstöt.
- Jayde Debney 2015. május 26.-án fagyhalálban elhunyt. Nyugodjon békében! - válaszoltam csukott szemmel. Justin válaszként felkuncogott.
- Akkor el kell búcsúznom tőle. - jelent meg előttem az a tipikus Bieber vigyor, majd lépéseiből hallva kivettem, hogy idejött. Továbbra is lehunyt szemekkel feküdtem, mikor megéreztem ajkait a nyakamon, amik forró levegőt eresztettek a bőrömre. Szószerint felforrósodott a bőröm.
- Idióta. - suttogtam. Kezemet a csupasz mellkasára helyeztem és eltoltam. Mellkasa is kecsegtetően meleg volt.
- Te az én ribancom vagy. - válaszolta. Kinyitottam szemeimet és megláttam Justint, aki jelen pillanatban nedvesítette be a száját.
- Úgy utállak. - sóhajtottam.
- Ez villanyoz fel. - indult lendületesen a szám felé. Fejemet elfordítottam és felálltam a hintaágyról. Csuklóm után kapott, de gyorsabb voltam. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó nem nyílt.
- Ez kéne? - lengette előttem a kulcsot.
- Justin ne szórakozz! Nagyon fázok. - néztem rá és megdörzsöltem a felkarjaimat.
- Ha kell a kulcs... - kezdte, majd az említett tárgyat a boxerébe dobta. - ...vedd ki!
- Na nem! - csaptam le a kezeimet a combjaimra.
- Hihetetlen vagy! - nevetett fel, de hitetlenül.
- Már megint mi bajod? - néztem rá unottan.
- Részegen képes lennél lefeküdni Jaxonnal a semmiért, józanul meg nem tudod kivenni a kulcsot az alsónadrágomból, pedig ha meg lenne nem fáznál. - dőlt a korlátnak.
- Nem, nem vagyok képes kivenni azt a kurva kulcsot a boxeredből, mert ahelyett, hogy bejutnák beindulnál! - válaszoltam.
- Már ha dühös vagy beindulok, úgy hogy folytasd. - vigyorgott perverzen. Úgy letörölném azt a vigyort az arcáról.
- Mindjárt leugrok innen! - fakadt ki belőlem.
- Öngyilkos akarsz lenni? - kérdezte.
- Melletted ki nem? - vágtam vissza gúnyosan.
- Tudod, ahelyett, hogy itt veszekednél velem, inkább megköszönhetnéd, hogy van hol aludnod.
- Én nem is akarok itt lenni! - néztem rá.
- Ezen segíthetek. - mondta, majd előhúzott egy fegyvert.
- Ezt nem gondoltad komolyan. - bámultam a pisztolyt.
- Dehogy nem. - közeledett felém, míg én hátráltam a falig.
- Justin ne!
- Miért ne? Folyamatosan nekem kell hallgatni az állandó hisztijeidet és nekem kell végigtűrni a veszekedésedet! Ki vagyok tőled! Sokkal jobb lenne, ha ezt megtenném. - emelte rám a fegyvert.
- Ne. - remegett meg a hangom. Nagyon féltem, aminek köszönhetően egy könnycsepp hagyta el a szememet. Justin keze is remegett, biztosan nem tudta, hogy lelőjön-e, vagy ne. Összehúzott szemöldökkel vizsgálta a félelemmel teli tekintetem. Végül ledobta a fegyvert a padlóra, aminek utána néztem. Már csak arra eszméltem fel, hogy Justin ajkai az enyémekkel egybeválnak és hogy teljes testét hozzám nyomta, így éreztem keményedő férfiasságát. Kíván engem. Nem tudta visszafogni magát: szorosan hozzám simult és mikor egy kicsit kijebb toltam a csípőm már halkan belenyögött a csókba. Nem tudtam mit tenni visszacsókoltam. Ismét erőszakos volt. Teste felforrósodott, és ráébredtem a tudatra, hogy ha nem állok ellent akkor az ágyában kötök ki és csak egy gyenge lánynak tartana, aki könnyen megadná neki magàt, de én nem ilyen vagyok. Összeszorítottam a számat ellenkezésül. Feltűnt neki ellenkezésem, ezért erőszakosabb cselekhez folyamodott: teljes testével a falhoz szorított és nyelvét a számba csempészte. Megharaptam a nyelvét, mire elhúzódott.

- Na végre. - sóhajtottam és nagy levegőt vettem. Végre friss oxigénhez jutottam.

- Még nincs vége. - indult el nyakam felé.

- De. Ennek itt és most vége van. - fékeztem meg úgy, hogy kezemet a mellkasára helyeztem.

- Nem tudod mit hagysz ki. - nézett mélyen a szemembe. Fújtattam egyet, majd véglegesen eltoltam magamtól és az erkélyajtóhoz léptem. Kezemmel a kilincset lenyomtam, de az ajtó nem nyílt. Ja tényleg! Az ajtó be van zárva. Segítségkérően Justinra pillantottam, aki elővette a kulcsot a boxeréből és kinyitotta az ajtót. Az ágyában még mindig a vörös hajú kúrópajtása fetrengett. Justin rávetette magát és smárolni kezdtek.

- Jayde szeretnék mondani valamit. - nézett rám és megfordultam. - Kimennél? Katarina szégyenlős.

- Pukkadj meg Bieber! - jött ki belőlem egy értelmetlen szó, majd tàvoztam a szobából, melynek ajtaját becsaptam. Hogy ez mekkora egy szemétláda!

7. Fejezd be

Sziasztok!
El se hiszem, hogy az előző rész - a válaszaimmal együtt - elérte a 20 kommentet, ami nekem nagy lépés, mert egyszer se sikerült. Ti vagytok a legjobbak! ❤
Emellett meg szeretném említeni az új designt, amit azért csináltam, hogy passzoljon a történet hangulatához.
Puszi pá ❤

Elég kényelmetlenül aludtam Bieberék kanapéján. Az említett ülőalkalmatosság bőrből készült, és mivel emberből vagyok, ezért ráizzadtam és minden kicsi mozdulatnál furcsa hangot adott ki. Éljen a kialvatlanság...! Nagyot ásítva ültem fel a kanapén, ami ismét hülye hangot adott ki. Orromat kávészag lepte meg...Pff! A konyhában Jaxon és Justin kávézott, miközben beszélgettek. Kómás fejjel sétáltam oda hozzájuk, majd felpattantam a konyhapultra, ahol tegnap este is ültem.
- Reggelt! - ásítottam még egszer.
- Azt hittem, hogy legalább fehérneműben alszol. - szólalt meg Jaxon.
- Majd pont nálatok. - válaszoltam.
- Miért? Otthon szoktál? - kérdezte.
- Ühüm. - bólogattam. - Ha meleg van.
- Akkor ma felkapcsoljuk a fűtést. - csatlakozott be Justin.
- Fiúk. - sóhajtottam. Rettentő fáradt voltam egy ilyen témán veszekedni, ezért hagytam hadd dolgozzon a fantáziájuk a fehérnemű takarta testemen. Tipikus korombeli fiatalok.
- Én felmegyek és felhívom Ambert. - jelentette ki Jaxon és elindult a szobájába. Miért hagyj mindig kettesben Justinnal? Nagyon is jól tudja, hogy abból csak rossz lesz.
- A sebed gyógyul vagy már elfertőződött? - kérdezte olyan hangsúllyal, mint ha annak örülne, ha a sebem elfertőződött volna.
- Mit érdekel az téged? - vetettem rá unott pillantásokat.
- Tudnom kell ahhoz, hogy most elássalak vagy ne? - vigyorgott.
- Hasonló jókat neked is. - reagáltam kérdésére.
- Nyugi bébi. Csak akkor nyírnálak ki, ha már megdugtalak. Utána már nem érdekel mi lesz veled. - kortyolt bele a forró italába.
- Akkor sokáig foglak érdekelni, mert nem fekszek le veled. - mondtam, majd a hasam korogni kezdett. Justin felkuncogott, majd letette a bögrét és a hűtőben kezdett kutakodni. Egy ételtároló dobozt tett le a pultra, amiből egy szendvicset vett elő, amit a kezembe nyomott. Furcsa pillantásokkal méregettem az ételt.
- Mi van? - nézett rám.
- Milyen mérget raktál bele? - kérdeztem.
- Te megszállott vagy. - nevetett fel, majd ott hagyott a konyhában. Egyedül voltam ott és így ettem meg a szendvicset. Mikor végeztem lepattantam a pultról, majd visszatettem a dobozt a hűtőbe a helyére. Épp gondolkozni kezdtem volna, hogy mit csináljak, mikor Amber nyitott be. A magassarkújában betipegett a folyosóról. Megint minőségi ruhákban volt és haja is frissen vasaltnak tűnt.
- Tudod, most simán letámadhatnálak amiért miattad felfüggesztettek, de nem teszem. - mondta köszönésként.
- Okééé. - nyújtottam meg a szó végét.
- Hihetetlen, hogy kiugrottál a kocsiból, ami mozgásban volt. - ült le a fotelbe és rám pillantott.
- Erről te honnan tudsz? - foglaltam helyet vele szemben a kanapén. Lábát keresztbe tette.
- Én mindent tudok. - válaszolt számára egyértelműen. Az üvegasztalon hagyott vizespoharamat megfogtam és belekortyoltam. - Na és hogy csókol Justin? - kérdezte egy szemtelen vigyorral az arcán. Majdnem szembe spricceltem őt a vízzel, ehelyett félre nyeltem és köhögni kezdtem. Amber a meglepődött fejemen jót nevetett.
- Mint mondtam, mindent tudok. - dőlt hátra a fotelben.
- Kezdek félni tőled. - méregettem Ambert, mire felkuncogott.
- Már csak idő kérdése, hogy mikor adod meg neki magad teljesen. - folytatta.
- Soha. - vágtam rá.
- Ugyan Jayde! - ripakodott rám. - A férfiakban ősidők óta a vadászszellem él. Minél nehezebb elkapni egy prédát, annál jobb élvezet lesz a vadászat és a végeredmény. - használt szinonimabeszédet. - Justin a vadász, te meg az őz. Nehezen adod magad, ami Justinban felébreszti a vadászt és minden erővel azon van, hogy megszerezzen. Ez észszerű.
- Ez badarság! - tagadtam le mindezt, de most, hogy végiggondolom van benne igazság. - Akkor se fogom megadni magam!
- Ezt te sem gondoltad komolyan. Minden lányban lakozik egy ribanc, ami csak arra vár, hogy átvegye az irányítást feletted. Egyszer Justin ágyában fogsz kikötni. - magyarázta.
- Te most leribancoztál? - kérdeztem vissza.
- Azt hittem, hogy Justin beszólásai miatt már nem veszed magadra. - nevetett fel, de mérges arcomat látva abbahagyta.
- Neki se engedem meg! - emeltem fel a hangomat.
- Jól van! Nyugodj meg! - tette fel a kezeit nyugtatásként. Engem csak jobban felhúzott.
- Mert ha nem? - kérdeztem fenyegetően. Látszott rajta, hogy benne is elpattant egy húr. Nagy lendülettel állt fel.
- Megtéplek, ha nem fejezed be! - mutogatott előttem.
- Sok sikert! - nevettem fel, de nem tréfának szánta. Nekem esett. Megmarkolta a hajam és húzni kezdte, de én is viszonoztam. Egymást téptük Bieberék nappalijában. Már fájt, amit művelt, de sokkal erősebben adtam vissza.
- Istenem! - hallottuk Jaxon és Justin közös sóhaját. Nem sokat láttam kettőnk kócos hajától, de két kéz simult a derakamra és húzni kezdett. Jaxon Ambert, Justin meg engem vitt arrébb, csak Jaxonnal ellentétben Justin nem tett le. Felfelé vitt, míg én rúgkapálózva ellenkeztem. Justin szobájának ajtajánál sikerült kicsúsznom a kezei közül. Nagy lépést tettem a lépcső irányába, de Justin megragadta a csuklóm és visszarántott. A falhoz taszított ő meg teljes erőből hozzámsimult és a falhoz szorított. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt. Valójában a lapockáim borzasztóan a falhoz voltak nyomódva. Bieber elkapta a tekintetemet, de tartottam is a szemkontaktust.
- Fejezd be. - súgta megnyomva ezt a két szót. Szemeim csak egy pillanatra tértek le ajkaira -amik tegnap kényeztették az enyéimet - de azonnal visszatértek az ő barna íriszeibe. Elvesztem bennük.

6. Őrült vagy

Sziasztok!
Megköszönném itt is a megjegyzéseket, most is várom a véleményeket. Emellett szeretném még megköszönni a 6 feliratkozót. Nagyon szeretlek titeket! ❤ Jó olvasást a 6. részhez!
Puszi pá ❤

Futva tettem meg azt a rövidke kis utat, ami a házunkat és Faith családjának házát köti össze. Nem tudtam mire számítsak, hogy miért sírt. Bármennyire is szánalmasnak tartottam tudom, hogy nincsenek barátai és azt akarom, hogy érezze, hogy rám számíthat. Lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét és lassú léptekkel mentem be a folyosóról a nappaliba. Zavart a csend. A nappaliban viszont már hallható volt a szipogás, amit Faith művelt.
- Faith? - kérdeztem halkan. A kanapéhoz léptem és nagyot lepődtem a látvány miatt. Faith fehérnemű nélkül, egy hosszú és bő, mindent eltakaró pólóban feküdt. A póló illata ismerős volt. Márkás kölni.
- Jesszusom! Mi van veled? - térdeltem le mellé. Látszott rajta, hogy agyában ismét lejátszódik egy jelenet és egy újabb könnycsepp gördül le arcáról.
- Vigyázz. - erőltette ki magából. Nem értettem mire gondol.
- Nem hittem volna, hogy ennyire fontos neked ez a gyík. - támasztotta meg magát a falon Justin.
- Te csináltad ezt vele? - keltem fel a földről.
- És ha igen? - vigyorgott sunyin.
- Hogy te mekkora egy szemét vagy! - húzott fel. - Hogy mertél bántani egy védtelen lányt?! Egy cseppnyi emberség sincs benned?
- Mit hisztizel már? Nem a te ribanc  picsádat kúrtam meg. - nevetett fel.
- Annyira szánalmas ember vagy Bieber! És még ezek után van bőr a képeden?! - keltem ki magamból.
- Nyugodj meg édes. - simította meg arcomat. Ellöktem a közelemből, mire csak felröhögött. Tekintete kivándorolt az utcára az ablakon keresztül. A mosoly lehervadt az arcáról.
- Bassza meg! - kiáltotta, majd hajába túrt. A következő pillanatban már az ajtón tört be egy számomra idegen férfi.
- Meg vagy Bizzle! - vigyorgott. Mire feleszmélhettem volna egy durranást követően a pasas összeesett. Faith és én ijedtünkben felsikoltottunk. Bieber megragadta a csuklómat és futásnak eredt, miközben maga mögött húzott. Szó nélkül beültetett autójának anyósülésére, majd ő is bepattant és elhajtottunk.
- De Faith. - néztem a távolodó házat, amibe még mentek be emberek.
- Ki nem szarja le? - szorongatta a kormányt.
- Mondjuk én?! - fordultam felé feszülten. - Menjünk vissza érte!
- De hogy megyünk vissza érte! - mondta, majd tovább nyomta a gázt. A megengedett sebességnél gyorsabban haladtunk Austin utcáin.
- Ki tudja mit csinálnak vele?! - folytattam aggdalmaskodásomat.
- Azt, amit én? - kérdezte, mint ha számára ez tök egyértelmű lenne.
- Milyen büszke vagy rá. - forgattam meg a szemeimet.
- Tudod mire leszek büszke? - nézett rám. - Majd ha te is beadod a derekad.
- Idióta. - fejeztem ki véleményemet róla. - Tegyél ki itt!
- Hülye vagy? - kérdezte.
- Jól hallottad! - mondtam. - Ki akarok szállni!
- Nem fogsz kiszállni! Jösz velem!
- Miért is? - emeltem rá tekintetemet.
- Mert szemtanú vagy. - válaszolta.
- Úgy se szólnék senkinek. - dőltem hátra az ülésben.
- De tudnál mivel zsarolni. - koncentrált az útra. Nem válaszoltam. Szemeimmel az ablakon keresztül bámultam a mellettünk elhaladó házakat. Akkor is ki fogok szállni, és nem érdekel a véleménye. Egy pillanatra Justinra néztem, aki az aszfaltot kémlelte. Itt fogom hagyni. Vettem egy bátorító mély levegőt, majd meghúztam az autó ajtajának kilincsét. A szél kivágta az ajtót, amire Justin felfigyelt, de nem tudott megakadályozni. Kiugrottam. Több másodpercnyi repülés után az árokba estem bele. A felsőmet a légáramlás felkapta, így a a föld kavicsai felsértették a hasamat, de még a tenyeremet is. Fülemet éles féknyikorgás csapta meg. Nagy nehezen feltápászkodtam, de nem voltam elég gyors, mert Justin beért. Visszafutott értem. Felkapott és se szó, se beszéd visszarakott az autóba, amivel idetolatott. Néhány percnyi utazás után Justinéknál álltunk meg. Felállni készültem, mikor Bieber ismét gondolt egyett és felemelt. Bevitt a házba, ahol korom sötét volt. Beesteledett. Jaxon se volt otthon, így csend költözött a házba. Justin a konyhapultra ültetett le, majd kezében egy elsősegély dobozzal tért vissza. Levette rólam a pólót, és végigmérte felsőtestem. Melegvizes ronggyal kitisztította a sebet, majd egy vattakorongra fertőtlenítőt öntött. A vattát a sebre szorította, ami baromira csípett.
- Ssz! - fejeztem ki fájdalmamat.
- Őrült vagy. - nézett a szemembe. Unott képet vágva figyeltem rá. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd kinyitottam, de már nem őt néztem. Csak úgy oldalra pillantottam, hogy ne kelljen az ő barna szemeit látnom. Eközben Justin fogta magát és ajkait az enyémekre nyomta. Meglepett közeledése, de viszonoztam, mert a reakcióm ellenére is folytatta. Az előző vad csókja helyett gyengéd volt. Egész tűrhető. A csók teljesen átlagos volt, semmi testi jelet nem használtunk: nem fontam a karjaimat a nyakába, ahogyan ő se ölelte át a derekamat és bújt a lábaim közé. A mámornak én vetetettem véget. Az eszem azt súgta, hogy nem szabad, mert megerőszakolta Faithet, és ezzel egyet értettem. Meg amúgy se vágytam erre az egészre. Elhúztam a fejem Justintól.

5. Majd ő is meglesz

Sziasztok!
Tovább folytatom az internet szennyezését a blogommal, melynek ötödik részét most hoztam meg.
#örülökamegjegyzéseknek
Puszi pá ❤

Pulzusom az egekbe emelkedett és felültem a fapadlón. Hol vagyok? Hogy kerültem ide? A hirtelen tett  mozdulattól fejem sajogni kezdett, mint ha másnapos lennék, de ez kizárt. Várjunk csak... Mi történt tegnap este?
- Azt hittem sose kelsz fel. - mosolygott rám Jaxon, majd a kezembe nyomta a poharat és a tablettát. - Fájdalomcsillapító. Este eléggé kiütötted magad, gondolom fáj is a fejed.
- Kiütöttem magam? - kérdeztem vissza.
- Részegen találtam rád a városban, ezért elhoztalak hozzánk. - válaszolta. Hozzánk? Ezt hogy értette? És ebben a pillanatban sétált ki az egyik szobából Justin.
- Kávét akarok. - köszönt (?). Bement a konyhába és neki állt az említett ital elkészítésének.
- Felmegyek felöltözni. - állt fel Jaxon. - Ne nyírjátok ki egymást! - utasított. Felkeltem én is a padlóról, ami miatt fájt is a hátam. Milyen udvariasak... Részegen behoznak a lakásba, de hagynak a padlón aludni, nem hogy felfektetnének a kanapéra. Csatlakoztam Justinhoz és belépkedtem a konyhába, majd felültem a pultra.
- Elképesztő vagy részegen, bedrogozva. - szólalt meg.
- Hagyj is békén. - válaszoltam.
- Azt mondtad, hogy jó illatom van. - villantott rám féloldalas mosolyt, gúnyosat.
- Más ökörséget nem csináltam? - érdeklődtem.
- Kiszívtad a nyakam. - vigyorodott el kajánul.
  - És te engedted?! - kérdeztem kissé feszülten.
- Miért ne? Egyszer nem csak a nyakamat fogod szívni... - váltott át perverz mosolyra.
- Miért vagy ilyen?! - emeltem fel a hangom.
- Milyen? - kuncogott fel.
- Ilyen perverz és erőszakos? Miért vagy ilyen? Miért nem tudsz békén hagyni? - faggattam.
- Most se én hoztalak ide. - ivott bele a kávéjába.
- Nem ezt kérdeztem. - fújtam ki a levegőt. - Inkább vigyél haza.
- Most mondtad, hogy hagyjalak békén.
- Ne forgasd ki a szavaimat! - vágtam vissza. Zsebeimben a telefonomat kerestem, de nem találtam.
- Jaxon átment rajta a kocsival. - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Szuper! - csaptam le a kezeimet a combjaimra. - Nem otthon aludtam, részeg voltam, a mobilom tönkre ment és a suliból is elkéstem.
- Mit hisztizel már? - tette le a bögrét a pultra.
- Veled ellentétben én el akarok érni valamit az életben, nem egy semmirekellő akarok lenni. - válaszoltam észszerűen.
- Azt mondod, hogy semmirekellő vagyok? - kérdezte, majd közeledni kezdett. - Az este még a nyakamat szívtad, szagolgattál és élvezted, ahogyan azt a ribanc seggedet markolászom.
- Fogd vissza magad Bieber! - sziszegtem.
- Mert mi lesz? Megint pofon vágsz és leköpsz? - nevetett szembe. - Olcsó kis kurva vagy és az is leszel!
- Fejezd be! - akartam leállítani.
- Fáj az igazság édesem? - szorított a pulthoz.
- Anyád! - mondtam ki azt, amit nem kellett volna. Néha be kéne fognom azt az okoskodó pofámat...
- Tudod mi fog még fájni? - hajolt közel az arcomhoz. - Ha beléd teszem... De nem is mondom, inkább mutatom. - tapasztotta ajkait az enyéimre, de nem csókoltam vissza, ami fel is tűnt neki. Nyakamra tért át, amit nagyon erősen kezdett szívni.
- Justin! - sikítottam. Egyáltalán nem hatottam meg, sőt még durvább lett. Már a nadrágomat gombolta ki, miközben az övét tolta le, de...
- Mi a szart csináltok?! - kiáltotta Jaxon.
- Vigyél haza Jaxon, kérlek. - szökött ki szememből egy könnycsepp. Megrémített Justin hirtelen és erőszakos közeledése. Csak most ébredtem rá, hogy tényleg meg akart erőszakolni. Bieber erőteljesen markolászta a combjaimat, de Jaxon arrébb tolta.
- Gyere. - húzott ki a kocsijáig. Beszálltam, majd Jaxon is és elhagytuk a házukat. Hamar odaértünk hozzánk, ahol parázni kezdtem, hogy mit mondok anyuéknak. Majd rögtönzök valamit.
- Köszi. - mondtam, majd kipattantam a járműből. Feldúltan nyitottam be a házunkba. Sehol senki. Ennek kivételesen nagyon örültem. Feltrappoltam a szobámba, ahol elterültem az ágyamon. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Hanyagolnom kéne ezt az egész helyet. Minek kellett ideköltözni? Miért nem lehetett Portlandben maradni. Austin. A kisvárosnak még a neve sem szimpatikus, de még a lakói is baromi nagy idióták. Mindenki egytől egyig.

*Justin*

Nem tudom mi ütött belém. Amint anyámat a szájára vette bekattantam és neki estem. Majd megmutatom neki, hogy rossz emberrel húzott ujjat. Még nem ismer, de ha így folytatja meg fog, viszont nem éli majd túl ezt a zűrt, ami körülöttem van. Ugyanolyan olcsó ki kurva, mint a többi lány akik már megvoltak, de egyszer majd ő is meglesz. Sorra fogom rámérni a csapásokat, de nem vele kezdem, hanem a környezetével. Faith lesz az első. Belebújtam a cipőmbe, majd fogtam a kocsikulcsom és bevágódtam az autómba. Néhány perces út után meg is érkeztem hozzájuk. Bekopogtam.
- Igen? - nyitott ajtót Faith. Jól gondoltam, hogy egyedül van itthon.
- Bemehetek? - villantottam rá kisfiús mosolyt, ami bevált, mert beengedett.
- Miért jöttél? - kérdezte. Válaszként letámadtam. Erőszakos csókokkal kínoztam, de mintha örült volna neki. Ujjaimat pólójának aljához vezettem, mire elhúzódott.
- Én azt nem akarom. - nézett fel rám.
- Kit érdekel, hogy mit akarsz? - estem neki a nyakának. Puszikat leheltem rá, majd szívni kezdtem és gyengén megharaptam. Ellenkezni próbált, de erősebb voltam. Letéptem róla a nadrágot, majd combjának belső felét kényeztettem. A kanapéra löktem, majd egy egyszerű mozdulattal lehúztam róla a bugyit is.
- Justin ne! - könyörgött. Magasról leszartam mit akar, ezért nyomtam bele egyből teljes méretem. Felsikoltott, miközben sírni kezdett. A lehető legdurvábban csináltam, hadd fájjon neki. Én legalább élvezem. Sírva és fájlalva elment, majd én is belé élveztem. Visszaöltöztem, míg ő a kanapén bőgött. Zsebemből kivettem az esemény utáni tablettát, amit lenyelettem vele. Az asztalról elvettem Faith mobilját, majd kikerestem belőle Jayde családjának vonalas számát. Megnyomtam a hívás gombot, majd a bőgő szőkeségnek dobtam a telefont.
- Hívd ide a barátnődet. Rólam egy szót se! - ültem le a fotelbe.

*Jayde*

A nappaliban csörgött a vezetékes telefon. Lerohantam a lépcsőn és felvettem.
- Igen? - szóltam bele.
- Jayde gyere ide, most! - zokogott a vonal másik végén Faith.
- O-oké. - dadogtam a meglepődöttség miatt. Belebújtam a cipőmbe és futva indultam el Faithez.

4. Welcome koktél

Sziasztok!
Köszönöm a megjegyzéseket, most is számítok rátok. Jó olvasást a 4. részhez!
Puszi pá ❤

Mire haza értünk a strandról beesteledett. A nyári időszámítás miatt még nem volt sötét, pedig már nyolc óra is elmúlt. Az autó begördült a felhajtóra. Faith kiszállt én meg követtem, viszont mikor kimásztam a járműből nagyot nyújtóztam. A szüleim és Marcus is kivonszolták magukat a kocsiból, majd elindultak a házba.
- Haza kísérem Faithet! - kiáltottam nekik, majd az említett lány felé fordultam. - Mehetünk?
- Persze. - bólintott. Végig mellette haladtam, mert nem tudtam, hogy hol lakik. Több percig haladtunk egymás mellett csendben, amit én nem bírtam ki. Meg kellett szólalnom.
- Miért nem hagy békén Justin? - szökött fel belőlem a kérdés.
- Tudod, veled ellentétben őt senki se szokta pofon vágni, se szembe köpni. - utalt az első napomra. - Főleg nem anyázni.
- Nem is anyáztam! - háborodtam fel.
- Anyád biztos meglepődött, hogy egy gyerek helyett egy majmot szült. - idézte fel mondatomat, amit Bieberhez vágtam.
- Ez nem ér fel egy anyázással! - szólaltam fel az érdekében.
- Jayde te nem ismered Justint. Az anyja négy éve meghalt, azóta ilyen. Ő nem tehet arról, hogy egy egoista, hímsoviniszta vadállat lett. - mondta. Meghalt az anyja és én őt szidtam? Istenem...
- Attól még viselkedhetne normálisan. - fújtam ki a benntartott levegőt.
- Neked kéne normálisan viselkedni! - akadt ki. Félénk természete ellenére tud kiabálni. - Fogadd el, hogy ő ilyen!
- Neked meg mi bajod? - lepődtem meg és megálltam a járda közepén. Faith nagyot sóhajtott és lesütötte a szemét, de még a fejét is lehajtotta és a cipőjét bámulta. Láttam, hogy szeme bekönnyesedett. - Én szeretem Justint.
Ajkaim elváltak egymástól. Nagy meglepetésként ért vallomása.
- Hogy tudsz szeretni egy ilyen embert? - kérdeztem. - Láttam ahogyan a földre lök téged, majd leköp és röhögve ott hagy.
- Vonzó ember, nem tehetek róla. Ezért is fáj, hogy veled van elfoglalva. - folytatta, de kicsit se sajnáltam meg, sőt inkább szánalmasnak tartottam.
- Idióta vagy! - mondtam ki őszintén.
- Hagyj békén!
- Jó! - kiáltottam.
- Jó! - ordította válaszként. Hátat fordítottam és az otthonom felé sétáltam. Mégis hogy lehet ennyire hülye? Ha Justin velem is ilyen durva lenne nem éreznék iránta semmit és mindent kamatostul visszaadnék. Nem hagynám annyiban. Nagyot csalódtam Faithben, de ha ennyire vak, hogy nem veszi észre, hogy Bieber csak szórakozik vele akkor szenvedjen! Tanuljon csak a hibáiból! Nagyon kiakadtam, nem is akarok haza menni. Az alsó ajkam belső felét harapdáltam, miközben valami jó szórakozási lehetőségen gondolkoztam. A háttérből hangos zene csapott fel, ami felkeltette az érdeklődésemet. A hangot követve elindultam, majd egy kisebb diszkószerűségnél lyukadtam ki. Bementem az ajtón és utamat egyből a pulthoz vezéreltem.
- Valami ütőset légyszi'! - adtam ki a kérésemet a pultosnak. Bólintott, majd neki állt valamit kutyulni. Egy Welcome koktélt tolt elém. A szívószált a számba tettem és inni kezdtem. Ettől az egytől kiütődtem, de még két felest is magamba burítottam. Kissé támolyogva haladtam ki a járdára. Az alkohol eléggé megszédített, nem maradtak ép gondolataim se tetteim. Cikkcakkban lépkedtem a járdán azt hiszem hazafelé, de nem biztos. Hol is vagyok? Farmernadrágom zsebéből elővettem a mobilomat és megálltam a járdán. Nem tudtam egy helyben megállni, eléggé ''billegális'' voltam. Telefonom kiesett a kezemből, de mire utána hajolhattam volna egy váratlanul jött autó áttaposott rajta, de lefékezett. Még mindig imbolyogtam, ami megmosolyogtatta az autóból kiszálló Jaxont.
- Kit látnak szemeim? - állt meg előttem én meg megkapaszkodtam benne. Borzasztóan szédültem.
- Aranyos az egyszarvúd. - válaszoltam, mikor kiszúrtam a világító sörényű állatot. Úgy nézett rám, mintha a hátsóülésen nem is lenne semmi, pedig ott van. Vattacukor illata van.
- Mennyit és mit ittál? - nevetett fel.
- Valamilyen 'velkém' vagy 'velkám' koktélt. - próbáltam kimondani az italom nevét.
- Ugye tudod, hogy abba drogot szoktak keverni, azért olyan ütős? - tette kezeit a felkarjaimra, hogy ne dölöngéljek jobbra-balra.
- Nyihaha! - kommunikáltam a kocsiban ülő egyszarvúval. Ismét nagyokat röhögött rajtam, majd megfogta a csuklómat és az anyós ülésre ültetett. Bepattant a kormány mögé, majd beindította a járművet és elhajtott. Csak ment és ment míg én azon gondolkoztam, hogy az üveg miért átlátszó? Miért nem lehet lila? Két kérdésemre nem kaptam választ, viszont Jaxon lefékezett. Végignéztem ahogyan kiszáll az autóból, majd kinyitja nekem az ajtót. Az ő segítségével a szó szoros értelmében kimásztam a járműből. Ferde vonalon haladva a bejárati ajtóhoz mentem, majd miután Jaxon kinyitotta beléptem. Ismét megtámasztottam magam rajta és így keveredtünk a nappaliba, ahol a tévé szólt és csak ez adott fényt.
- Hát ez? - vett észre Justin.
- Ki az az ''ez''? - értetlenkedtem, miközben elengedtem Jaxont, de nem tudtam megtartani magam, ezért Justin karjaiba estem. - Hú de jó illatod van. - hajoltam a nyakához, amit szagolni kezdtem. Az említett része felülete felforrósodott.
- Ennek mi baja? - kérdezősködött tovább Bieber.
- Welcome koktélt ivott. - válaszolt Jaxon. - Csinálj vele valamit, én már nem bírom a hülyeségeit! - hagyott ott minket.
- Csináljunk valamit? - nézett a szemembe perverzen Justin.
- Én most leülök. - jelentettem ki és helyet foglaltam a parkettán. Kuncogva csatlakozott és leült mellém. Hátamat a kanapénak döntöttem
- Justin.
- Igen? - kérdezte.
- Kiszívhatom a nyakad? - fordultam felé. Az alkohol beszélt belőlem teljes mértékben.
- Gyere. - nevetett fel. Nagy nehezen az ölébe ültem és a nyakához hajoltam. Keresni kezdtem a leggyengébb pontot, amit a füle alatt úgy öt centire találtam meg. Ajkaimat a kijelőlt pontra tapasztottam és szívni kezdtem. Sokáig bírta hang nélkül, de eljutott arra a pontra, hogy felszisszent a fájdalomtól.
- Még nem végeztem. - mosolyogtam a nyakába, majd visszatértem a már vörös folthoz. Egyre erősebben szívtam, majd Bieber a fenekembe markolt. Válaszként a fülébe kuncogtam, majd megnéztem a lilává alakult foltot, amit most szívtam. Lemásztam Justinról, majd elfeküdtem a padlón, kifújtam a benntartott levegőt és elaludtam.

3. ,,Ezért a látványért mindent''

Sziasztok!
Ismét megköszönöm a sok visszajelzést és bejelentem a harmadik részt.
Puszi pá ❤

A nevem és a fényképem ott állt a Halálraítélt címszó alatt. Ezek szerint halálra vagyok ítélve (?!). Mély levegőket vettem, nem kell paráznom. Milyen kárt tudna okozni bennem a két Bieber és Amber...? Istenem! Halott vagyok...

***

A suli után Faith társaságában mentem haza. A három 'grácia' ezen a héten nem jön be az iskolába, mert felfüggesztették őket. Faithel a házunk előtt álltunk meg.
- Bejösz? - kérdeztem.
- Szabad? - kérdezett vissza.
- Nem Faith, meg van tiltva. - nevettem fel, mire az ő arcát pír lepte el. Halványan mosolygott és követve engem bejött a házunkba. Miután beléptünk elég nagy meglepetésbe ütköztünk. Anya, apa és Marcus egy nagy strandtáskán ültek.
- Megyünk strandolni! - ugrott rám Marcus. - Ő ki? - mutatott Faithre.
- Ő itt Faith. - mutattam be.
- Szép vagy Faith. - mondta Marcus.
- Te meg aranyos. - válaszolt a mellettem álló szőke lány. - De ha mentek strandolni, akkor nem szeretnék zavarni.
- Gyere te is! - mondta anya én meg helyeslően bólogattam, mint a kutya a kocsinkban.
- De nincs bikinim. - görbült le a szája sarka.
- Majd én adok. - ragadtam meg csuklóját és behúztam a szobámba. Kiválasztottuk a bikiniket és egymást takarva öltöztünk fel. Én a kedvenc lila bikinimet vettem fel, míg Faith a tengerészkéket. Visszavettük magunkra a ruhákat is és kifutottunk a kocsinkhoz, amibe be is szálltunk. Pont elfértünk az öt személyes Toyotában. Elindultunk és bő negyed óra alatt megérkeztünk. Megvettük a belépőt és beljebb mentünk, majd egy füves terepen helyet foglaltunk. Én és Faith a büfében kötöttünk ki, ahol jégkását vettünk. Beszélgetve sétáltunk vissza anyuékhoz, de félúton sikeresen megbotlottam az egyenetlen térköveken és a jégkásám a velem szembejövő személyre borult. Tágra nyílt szemekkel néztem végig, ahogyan Jaxon edzett hasának kockáin végigfolyig az olvadozó jégkásám. Na ez az a tipikus ''napasztmek'' pillanat.
- Ssz... - ez volt az egyetlen reakcióm, de Faith is hasonló hangokat adott ki. Jaxon rám nézett és egy sunyi, féloldalas vigyort villantott felém. Mire feleszmélhettem volna már a vállára kapott és a medence felé cipelt.
- Tegyél le! - csapkodtam a hátát.
- Ezt kétszer is meggondolhattad volna. - válaszolt.
- De véletlen volt! - mondtam.
- Nem csak erre gondoltam. - célzott a miattam való felfüggesztésére. Hupsz. Elhallgattam és szótlanul tűrtem, ahogyan Jaxon vállán vergődök és ő épp a legmagasabb úgródeszkához lépcsőzik fel velem. Vagy tíz méterre lehettünk az ugrásra kialakított, öt méter mély medence felett. Ide fent még a szél is jobban fújt.
- Jaxon ha leteszel megengedem, hogy lelökj, de nem dobj! - ajánlottam fel a kamu alkumat. Vállat vont - legalábbis az egyikkel, mert a másikat a súlyomtól nem tudta megmozdítani - és letett. Szegény Jaxon csak arra eszmélt fel, hogy mire én már az emelvényen álltam az ő lába alatt már nem volt talaj és tíz métert repülve belecsobbant a medencébe. Nagyokat röhögtem onnan fentről, de mindeznek vége szakadt mikor két kézfej simult a csípőmre és tolni kezdett előre. Felismert a karokon húzódó tetkókat.
- Justin ne! - szorítottam csuklóját, de ő addig tolt, amíg az ugródeszka végére nem értem. - Fordíts szembe magaddal.
Kérésem nem süket fülekre talált megtette amit kértem. Győztesen vigyorgott rám.
- Légy szíves ne tedd! - kezdtem el könyörögni. A deszka szélén állva még jobban féltem.
- Megérdemled. - vont vállat. Kicsit lökött rajtam, de kezeivel tartott és elhitette velem, hogy letaszít, pedig nem, mégis összerezzenve karoltam át Justin nyakát, hogy le ne essek.
- Ne szórakozz! Vigyél le! - szorítottam tovább a nyakát, de tiszta libabőr voltam.
- Le viszlek én. - hámozta le kezeimet a nyakáról, majd nagyobbat lökött rajtam. Lábaim alól eltűnt az ugródeszka és zuhanni kezdtem, viszont Bieber is velem jött, mert nem engedtem el a kezét. Kézzel-lábbal másztam Justinra és kapaszkodtam. Több másodpercnyi zuhanás után bombaként csapódtunk be a vízbe. Bieber a víz alatt leszedett magáról és még mélyebbre taszított, ő meg felúszott. Kapálózva, de én is felértem. Nagy levegőt vettem és megkapaszkodtam a medence szélében. A víz jéghideg volt, ami a felhevült testemnek nem tett jót. Borzasztóan remegtem.
- Légyszi' szállj ki, hadd ugorjanak a többiek is! - szólt rám az úszómester és a segítségével kiszálltam a medencéből. A járdán Justin nevetett ki.
- Seggfej. - sziszegtem a fogaim között.
- Ó, tényleg? Az előbb még könyörögtél és ölelgettél. - vágott vissza, ráadásul azt az idióta mosolyát is beletette. Két kezemet a mellkasára helyeztem és arrébb toltam.
- Menj innen! - mondtam és ott hagytam, de követni kezdett. Nagyon idegesített jelenléte.
- She's confident! Oh no no no! Oh no no no! - dalolászott mögöttem végig engem bámulva.
- Felcsúszott a bikini alsód. - mondta, majd megéreztem kezét amint kihúzza a betűrődött fürdőruha darabot. Itt szakadt el a cérna, amin eddig Bieber táncolt. Szembefordultam vele és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam, amiért a fenekemnél matatott. Reakciómon csak jót nevetett.
- Miért nem tudod befejezni?! - kiabáltam a strand közepén.
- Ezért a látványért mindent. - harapott az alsó ajkába vigyorogva.
- Th, idióta! - léptem le végleg. f
Felháborodva lépkedtem a cuccokhoz, ahova lepakoltunk.
- Nagyon helyes srác. - jegyezte meg a napozó anyukám.
- Te is fejezd be. - feküdtem el a kiterített pléden Faith mellé, aki megszeppenve nézte végig a jelenetet. Feltoltam a napszemüveget.
  - Te meg se szólalj. - mondtam a kuncogó Faithnek, akiből kitört a nevetés amibe anyu is csatlakozott.
- Ezt nem hiszem el. - sóhajtottam, majd hasra feküdtem és próbáltam élvezni a napsütést és a nyugalmat.

2. Áruló

Sziasztok!
Köszönöm a bíztatást! Nagyon kitartóak vagytok, imádlak titeket! Íme a 2. rész.
#komizniér
Puszi pá ❤

Úgy tűnik a nyugtatótól bealudtam, mert a konyha padlóján tértem magamhoz a bejárati ajtó csapódásának hangjára. Felkapkodtam az elgurult gyógyszereket a padlóról, majd az üveget a hátam mögé rejtve álltam fel. Anya megijedt tőlem, ami megmosolyogtatott.
- Te meg mit művelsz ott? - vetette le a táskáját a konyhapultra.
- Meg akartalak ijeszteni. - kamuztam, amit el is hitt.
- Hát, sikerült. - túrt hajába. A gyógyszert takarva trappoltam be a szobámba, majd becsuktam az ajtót és egy hatalmas sóhaj szökött fel belőlem. A megkönnyebbülés sóhaja. A tablettákat tartalmazó üveget betettem az éjjeliszekrényembe, hiszen úgy se szoktak kutakodni a szobámban. Kifújtam a bentartott levegőt és neki álltam zenét hallgatni.

***

Valaki a vállamat löködte, fülemben Taylor Swifttől a Bad Blood bömbölt. Levettem fejemről a fejhallgatót és Marcus könnyező szemeivel találkoztam.
- Hát te? - tettem felkarjaira a kezeimet.
- Anya és apa megint kiabálnak egymással. - mondta ki, majd egy könnycsepp gördült le pici arcán. Szegénykém biztos megijedt.
- Semmi gond nincs. - hazudtam. - Lemegyek velük beszélni, te pedig itt maradsz a szobámban.
Mondatom után az íróasztalomról elvettem a megkezdett gumimacit tartalmazó csomagot, amit a síró öcsém kezébe nyomtam. Magam mögött becsuktam az ajtót, és a megjàtszott nyugalom ismét köddé lett. Testemet a düh járta át. Kisétáltam a nappaliba, ahol a szüleim veszekedtek.
- Mi az Istenért kellett neked megint inni?! - ordította anyu apunak.
- És te miért találkozgatsz azzal a rendőr férfivel?! - jutott szóhoz apu.
- Elég!!! - üvöltöttem rájuk, mire megszeppent arccal néztek rám. - Minek folyamatosan veszekedni?! Nem veszitek észre, hogy ez Marcusnak rossz?! Miért nem tudjátok egy percre elfeledni a problémákat és Marcussal foglalkozni?! Kezd elegem lenni, hogy ebben a családban én vagyok az egyetlen felnőtt!!! Ezt az egészet beszéljétek meg normálisan! - vágtam a fejükhöz. Szúrós szemekkel egymásra néztek, de nem szólaltak meg.
- Beszélek Marcussal. - jelentette ki anyu, majd elindult a szobámba az öcsémhez, apu pedig követte. Így kell helyre rakni a szülőket.

***

Este tíz óra körül lehetett, mikor egy kisebb koppanást hallottam az erkélyemen. Azt gondoltam magamban, hogy biztosan egy nagyobb bogár esett le az erkély fapadlójára, ezért nem törődtem vele és próbáltam tovább aludni. Néhány perccel később viszont egy sokkal nagyobb csattanást hallottam, amire felugrottam. Nem mertem kinézni az ablakon, hiszen előfordulhat, hogy egy betörő. Azonban kopogni kezdett az üvegajtón, így ez a sejtèsem eltűnt. Kimàsztam az ágyból és kómás fejjel battyogtam az ajtó elé.
- Mi a... - kezdtem bele, de közbeszólt.
- Van kedved mászkálni a városban? - kérdezte a szemem előtt álló Amber.
- Mi volt ez a hatalmas csattanás? - kérdeztem vissza.
- Míg én tökéletesen landoltam az erkélyen, addig ez a barom hasra vágódott, miután leesett a korlátról. - mutatott a háta mögé, ahol Jaxon vigyorgott rám. - Na, de jösz?
- Persze. - vontam vállat, majd visszamentem a szobámba. Gyorsan lekaptam magamról a pizsit és magamra vettem egy normális ruhát. Tudtam, hogy Jaxon öltözés közben engem bámul, de nem zavart, mert nem vagyok szégyenlős, elvégre a fehérnemű annyit takar, mint egy bikini. Nincs min fennakadni. Halkan lemásztunk az erkélyről, de Jaxon ismét sikeresen leesett a fűbe. Majdnem felnevettem, de a szüleim bármelyik pillanatban felkelhetnek. Kifutottunk az utcára, ahol egy nem várt személy várt ránk.
- Ennyire sokáig tart kiszöktetni az új kurvámat? - kérdezte Justin a villanyoszlopnak támaszkodva. Látta rajtam, hogy kérdésére elöntött a méreg, de nem akartam neki esni az utcán, ezért csak lenéző pillantásokat küldtem felé.
- Én legalább láttam fehérneműben. - állt meg mellettem Jaxon.
- És nekem meg sem mutatod? - lepődött meg. - Ez nem ér! - játszotta a szomorú kis srácot. Féloldalas mosolyt villantottam neki.
- Ne hogy veszekedni kezdjetek a testén, inkább induljunk. - szólalt meg Amber.
- És milyen segge volt? Tanga van rajta vagy francia? - hallottam meg Bieber suttogását a hátam mögött. Bizonyára Jaxont faggatta.
- Francia. - válaszoltam helyette én, amin meglepődött és el is hallgatott. Szótlanul sétáltunk a texasi Austin utcáin, amiket csak a lámpák világítottak meg. Mellettem Amber haladt, mögöttünk a fiúk jöttek. Jaxon és Justin megálltak egy percre és rágyújtottak. Kihasználtam a hallótávolságot.
- Na és Justin a barátod? Vagy ne tán Jaxon? - kérdeztem Ambertől. Összeráncolt szemöldökkel meredt rám.
- Bieberék az unokatesóim. - válaszolt hitetlen hangsúlyban.
- Ja, bocs. - mosolyodtam el, Amber ezután a fiúkat sietette, mert fázott. Tovább mentünk az járdákon, míg Amber megállt egy kertes háznál. Nem értettem miért. A srácok is beértek minket, majd Amber a táskájából elővett négy tízdarabos tojástartót tele tojásokkal. Mindenki kezébe nyomott egyet.
- Akkor most megdobáljuk Mr.Kinley házát. - vigyorgott sunyin a sötétben.
- Na nem! - ellenkeztem.
- Csak nem félsz? - kuncogott fel Bieber.
- Nem! - vágtam rá azonnal.
- Justin és Jayde megy hátra, én és Amber maradunk elől. - világosított fel a tervről Jaxon. Bólintottunk, majd átmásztunk a kerítésen és én meg Justin hátra futottunk. Justin dobta az első tojást én meg az ő példáját követtem. Jól megsoroztuk a házat tojással. A villany viszont felkapcsolódott a hátsó ajtó előtt.
- Futás! - kiáltotta el magát Bieber és átugrott a kerítésen. Én is rohanni kezdtem.
- Hívom a rendőrséget mocskos huligánok! - kiáltotta az igazgató, azaz Mr. Kinley. És tényleg megtette: szirénázó rendőrautó jelent meg a környéken. Csak futottam és futottam  mikor az egyik bokor mögül Justin ugrott ki és lefogott.
- Bocsi bébi, de valakinek el kell vinni a balhét. - mondta, majd egy puszit nyomott az arcomra és az aszfaltra lökött. Tenyerem felhorzsolódott. Bieber elszaladt, a rendőrautó meg megállt előttem. A francba!

***

Miután a zsaruk elkaptak visszavittek Mr.Kinleyhez. Bocsánatot kértem tőle, majd kitálaltam róla, hogy Bieber ötlete volt és nem csak én voltam benne, hanem Jaxon és Amber is. Mivel új diák vagyok, ezért megkegyelmezett, a többieknek viszont bűntetést ígért, de hogy mit, azt nem tudom. A lényeg, hogy én megúsztam és épen értem haza, ahol nagyon jól aludtam, ezért is keltem frissen és üdén. Felöltöztem, majd reggelizés után elindultam a suliba. A folyosókon mindenki megbámult, ami nagyon zavart. Ezeknek meg mi bajuk van? A szemetes mellett ülő Faithez sétáltam.
- Szia! - köszöntem.
- Szia! - köszönt vissza. Avokádózöld szemei a szemüvegen keresztül csillogtak rám.
- Nem tudod, hogy mi ez a duruzsolás? - érdeklődtem.
- De tudom. Mindenki arról beszél, hogy felmerted nyomni a három 'gráciát' a dilinél. - válaszolt félve.
- Mi van?! - lepődtem meg. Bólogatni kezdett, hogy minden úgy van, ahogyan mondta. Azonnal a tapétázott részhez mentem és lehúztam a papírt, ami a falat díszítette. Hát igen, felkerültem a Királyságba: ott vagyok az Alattvalók alatt Haláraítéltként. Ó, jajj...

1. Lenyugodtam

Sziasztok!
Meg is hoztam az első részt a sok jóleső hozzászólás után. Csak így tovább, folytassátok! Mellesleg megemlíteném az új designt, amivel több mint 3 órát küzködtem, de szerintem megérte. :) Puszi pá ❤

Rettentő fárasztó éjszakán tettem túl magam. Hajnali egy-két óra körül anya és apa veszekedésére keltem fel és szokásos módon én vetettem véget az egésznek, majd Marcust, a négyéves kisöcsémet kellett megnyugtatnom, hogy semmi gond nincs, csak anya meg apa se tud aludni, ezért kiabáltak egymással. Ezek után Marcust még vissza kellett altatnom, majd bevettem egy nyugtatót, hogy ne pofozzam fel a szüleimet, mert ilyen állapotban simán megtettem volna. Így hát feszülten, de legfőképpen fáradtan keltem fel. Ezeknek jelen pillanatban azért nem örültem, mert ma van az első napom az új iskolámban és jó benyomást szeretnék kelteni. Elvégre az első megjelenés a legfontosabb. Miután rendbe raktam az ágyam elvégeztem a reggeli rutinomat, ami az új ház miatt kicsit hosszabbra sikerült, mert sikeresen összekevertem a helységeket. A hátitáskámmal a hátamon mentem ki a konyhába, ahol egy pohár tejes kávét ittam meg. Anyu köszönés helyett bűnbánóan pillantott rám, de ez nem hatott meg. Tanuljon csak a hibáiból. Kiléptem a házból és gyalog indultam el a suliba, ahová tíz perc alatt meg is érkeztem. Kicsit féltem bemmeni, de muszáj volt. A folyosón rengetegen voltak, mégis egy dolog szúrt szemet: egy lányt az egyik srác a földre lökött, majd leköpte és a haverjaival röhögve távozott. Odafutottam hozzá és segítettem felálni, majd a kezébe nyomtam a leesett szemüvegét.
- Nem félsz, hogy meglátnak? - kérdezte úgy, mintha számára ez lenne a legnagyobb probléma. Hangja megremegett, bizonyára félt.
- Új vagyok, így ezt a kérdést nem nagyon értem. - válaszoltam. Nagyot bólintott, majd feltette a nagy lencsés szemüvegét. Szőke haja volt, orcái szeplősek voltak.
- Akkor inkább menj. - mondta félénken. - Nem akarlak bajba sodorni. Szia! - köszönt el, de nem hagytam annyiban.
- Várj! - húztam vissza a karjánál fogva. - Miért hagynál itt?
- Ez egy könyörtelen iskola. A szüleidnek kétszer is meg kellett volna gondolniuk, hogy ide irassanak-e be. - válaszolt. A szüleimnek annyira mindegy, hogy hova járok csak ne legyek otthon. Szép gondolatok...
- Hogy hívnak? - keltette fel az érdeklődésemet.
- Faith. - mondta. - És te vagy...
- Jayde. - mosolyogtam rá. Szemei a vállam felett elsiklottak hátulra és rémültség ült ki arcára.
- Jön a hárpia. - mondta, majd egyet intett és elspurizott. ''Mi van?'' arccal fordultam meg, így szembe találtam magam egy fekete hajú lánnyal. Gondosan összeválogatott ruhák voltak rajta, haja hullámosan omlott melleire.
- Te vagy az új lány? - állt meg előttem és rágójával csámcsogni kezdett.
- Igen. Jayde vagyok. - nyújtottam a kezemet, de ő egyszerűen elsöpörte.
- Amber. - válaszolt. - Nálunk nem szokás a kézfogás, csak a légpuszi. Csináld utánam! - mondta, majd utánoztam őt és a levegőben adtunk egymásnak három puszit. Furcsa...
- Most pedig bevezetlek az iskola rendjébe. - rágta továbbra a rágót, majd körbenézett a folyosón. Meggyőződött róla, hogy nincs tanár a folyosón, ezért a falhoz lépett. A tapéta egyik sarka kicsit lelógott, amit ő megfogott és lehúzott így egy fényképes lista került elém, amit a tapéta rejtett.
- Ez itt a Királyság. - mondta és szemembe nézett. - Afféle ranglista. Itt van a Király. - mutatott a legfelül álló fényképre, én meg elolvastam az alatta lévő nevet, a Királyét. Justin Bieber. - Itt van a Herceg/Hercegnő. - bökött egyel lejjebb, ahol Jaxon Bieber és Amber, azaz Amber Merigold állt. - Ezek itt a Lovagok. - ment lejjebb, ahol már jóval többen voltak. Végül pedig az Alattvalókra mutatott, ahol egyből kiszúrtam Faithet. Faith Perkins. Ez miféle iskola? - jutott azonnal eszembe a kérdés, de csak a fejemben. Amberre pillantottam, aki engem vizsgált.
- A külsőd alapján berakhatlak téged már most a Lovagokhoz. - mért végig. Szám válaszra nyílt, de egy tanár felfedezett.
- Jó reggelt! - köszönt a tanárnő szarkasztikusan (?!). - Nem kellett volna beszólni az irodába, hogy új vagy?
- Öhm... De? - kérdeztem vissza.
- Itt van az órarend és az egyéb papírok. A könyveket postáztuk, holnapra megérkeznek. - adta kezembe a papírokat tartalmazó mappát. Akaratlanul is megforgattam a szemeimet, amit a tanárnő észre is vett. - Vigyázzon! Szemmel tartom magát! - hagyott ott, majd megszólalt a csengő. Mire megfordultam már Amber is lelépett. Az órarendem szerint az első órám irodalom. Sóhajtva indultam el a papíron álló, 22-es teremhez. Pont a tanár úr előtt surrantam be, de neki is feltűnt a jelenlétem. Megállított az osztály előtt.
- Maga az új diák, nem de? - mosolygott. - Hogy hívják?
- Jayde Debney. - válaszoltam.
- Nem vagy bőbeszédű, lányom. - kuncogott rajtam a tanár úr, mire összehúztam a szemöldökeimet és furcsa pillantásokat vetettem rá. Reakciómat az osztály halk nevetéssel nyugtázta.
- Nálunk szokás, hogy az osztály kérdez az új diáktól, ezért átadnam a szót a többieknek. - mondta, majd helyet foglalt az egyik széken és a naplóval lett elfoglalva. Körbenéztem az osztályban és azonnal megakadt a szemem egy dolgon. Szóval a Király és a Herceg az én osztályomba járnak, vagyis Justin és Jaxon.
- Az irodalom miatt kérdezném, hogy melyik könyv a kedvenced és miért? - kérdezte egy vörös hajú lány. A tanár úrt időközben kihívták és miután kiment megkezdődött az őrület.
- Öhm... Talán a Szürke ötven árnyalata triológia, mert megfogó az alaptörténet és át tudom érezni a fájdalmat a szereplőben. - jutott eszembe ez a frappáns válasz.
- Te is kikötözve szexelsz? - kiabálta be Jaxon. Az osztály röhögött én viszont zavarban voltam és a pumpa is felugrott bennem.
- Neeem! - mondtam az igazságot.
- Hogy szexelne már kikötözve, ha senkinek sem kell? - jegyezte meg Justin.
- Te beszélsz?! - akadtam fenn a kérdésén.
- Ne akadj ki bébi! Ennyire nem fájhat az igazság. - vigyorgott a szemembe. Tudta, hogy ezzel felidegesít.
- Téged nézve biztosan egy nyálas buzi vagy. Pont az ilyen idióták miatt találták fel az óvszert. - vágtam hozzá.
- Nyálas buzi volnék? - állt fel és lassan sétált felém. - Mégis az összes lánynak én kellek.
- Szegényeknek csak fasz hiányuk van, és úgy tűnik a legkisebb kell nekik. - mutattam a nadrágjára, majd féloldalas mosolyra húzódott a szám. Szerintem én győztem.
- Megijednél ha elővenném! - nevetett fel és elém lépett. - Ha rajtam múlna egy hétig nem tudnál ülni, de még járni se. - mondta bele a szemembe.
- Anyád biztos meglepődött, hogy egy gyerek helyett egy majmot szült. - böktem ki gondolkodás nélkül. Az osztály húúú-zni kezdett. Justin tekintete komor lett, szemei dühöt sugároztak.
- Anyámat a szádra ne vedd még egyszer. - sziszegte. - Izetlen ribanc!
Itt telt be a pohár. Kezemet az égbe emeltem és hatalmas pofont vágtam le neki, de még szembe is köptem, amiért Faithet bántotta. Éreztem, hogy meggondolatnul cselekedtem, ezért elhagytam az iskoka épületét. Futólépésben távoztam és így is értem haza. Otthon nem volt senki, aminek nagyon örültem. Nagyon kiakadtam ezen a Bieber gyereken, amit a testem is betud bizonyítani. Kezeim remegtek, pulzosom az egekbe emelkedett és már a veszekedéskor levert a víz. Szemeim kezdtek tikkelni, ezert végiggondolás nélkül bevettem egy nyugtatót, amit leöblítettem egy pohár vízzel. Éreztem, ahogyan minden kezd jobb lenni és lelassulni. A hátamat végigcsúsztatva a konyhapulton ültem le a padlóra, miközben a gyógyszer doboza kiesett a kezemből. Lenyugodtam.